A dagerrotípia a mai értelemben vett fotó elődje, amely 1839-es bemutatása után villámgyorsan terjedt el világszerte, hiszen neki köszönhetően a kevésbé tehetősek is megengedhették, hogy portrét készíttessenek magukról és szeretteikről. Amerikában volt a legnépszerűbb; itt milliónyi felvételt készítettek. Ezzel szemben Magyarországon csak mintegy 1000 darab született. A kép hordozója egy ezüstözött rézlemez, amit a fényképész fényérzékennyé tesz, majd a kamera sötét fadobozába helyez. A kamera lencséjét védő kupakot eltávolítva a lemezt fény éri, és leképződik rajta a lencsén át látott kép. A fotózás néha igazi kihívást jelentett a modellnek, akinek az éles felvétel érdekében a legjobb esetben is 10-60 másodpercre kellett teljes mozdulatlanságba merevednie. Az előhívott és fixált képet ezután leggyakrabban díszes, összecsukható keretbe tették, és büszkén őrizték. Vachott Sándor Vahot Imre bátyja. Gyöngyösön született 1818-ban, iskoláit is itt kezdte. Testvéréhez hasonló utat járt be: 1841-ben ügyvédi vizsgát tett Pesten, ám életét mégis az irodalomnak szentelte. Tagja volt a Kisfaludy Társaságnak és a Magyar Tudományos Akadémiának is. Mindemellett szoros barátság fűzte Petőfi Sándorhoz. Pozsonyban találkoztak először, kapcsolatuk akkor mélyült el, amikor Petőfi egy ideig nála vendégeskedett. Itt ismerkedett meg Vachott feleségének húgával, Csapó Etelkével. Az ő tragikus halála ihlette a "Cipruslombok Etelke sírjáról" című versciklust. Kerényi Ferenc Petőfi-kutató így írja le Petőfi Vachotthoz való viszonyát: "Az együtt átélt gyász, az együttlakás mélyítette el ekkor barátságát Vachott Sándorral. A hozzá írt költői levél (Vahot Sándorhoz) azonban nemcsak erről szól. Petőfi eddig is elfogadta a nála öt évvel idősebb Vachott "édesbús" költészetét, melyben egyesíteni igyekezett a hazai dalköltészet két... lehetőségét. Vachott kísérletezett a népies műdallal is (Tépelődés, 1841), de inkább - és erre vonatkozott Petőfi idézett jelzője - a városi biedermeier dal legjelentősebb hazai képviselőjének bizonyult… Petőfi nem annyira az átütő tehetségű, mint inkább az őszinte poétát — saját legfontosabbnak tartott tulajdonságát — értékelte benne: "S láthatám, hogy benned / Egy a költő s ember…" A példa ismét jól mutatja, hogy költőnk a barátságnak szigorú erkölcsi-elvi kritériumokat szabott." (Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete) Mérete: 105 x 80 mm. A darab erősen oxidálódott.

Poss.: Vasberényi Géza gyűjteményi borítékjában, autográf leírással.

152. árverés - 30. tétel < >

152. árverés - 30. tétel
< >