157. árverés - 23. tétel
Várady Gábor (1820-1906) későbbi honvédőrnagy mellképe.
|
Váradyt a magyar nemes testőrség egyenruhájában ábrázoló festmény 1841-1843 között készülhetett. Létrejötte feltehetően ahhoz kötődik, hogy 1841-ben elfoglalhatta helyét a királyi testőrség soraiban. Alkotója ismeretlen.
Várady Gábor
Közéleti pályája szülővárosában, Máramarosszigeten indult, ahol jegyzőként működő apja mellett gyakornokoskodott. A vármegye ajánlására, kétéves kiképzés után lett a Mária Terézia által alapított magyar nemesi testőrség hadnagya, ahonnan 1843-ban kilépett, és 1845-től Máramaros vármegye aljegyzője lett. E tisztségéhez kötődik pályafutása talán legnevezetesebb cselekedete. Várady szövegezte meg azt a kormányhoz címzett feliratot, amely kegyelmet igyekezett kieszközölni a Lenkey-huszárok részére. Lenkey János kapitány vezetésével 1848. május 30-án vonult be Máramarosszigetre a 6. számú Württemberg huszárezred második százada, amely galíciai állomáshelyéről engedély nélkül — nem mindennapi körülmények között — „hazaszökött”. A „hazafias, lelkes huszárok” ügyében a kérvény mellett Várady körlevelet is intézett a testvérvármegyékhez. 1848 nyarától a megye nemzetőrszázadosa volt, novemberben részt vett Katona Miklós őrnagy erdélyi hadjáratában. 1849. januárjától őrnagyi rangban egy önkéntes zászlóaljat alakított Máramarosban, május végén zászlóalja honvéddé alakulva a 105. sorszámot kapta. Alakulatával a Bereg-Máramaros-Ung-Zemplén vármegyékben állomásozó 19. hadosztály, júniustól az ebből szervezett Kazinczy-hadtest állományában szolgált. A zsibói fegyverletétel előtt a hadtest kapitulációt ellenző részét Nagybányára vezette, ahol a csapatok az általános fegyverletétel hírére feloszlottak. (Debreczeni-Droppán Béla tanulmány alapján, Honismeret 2020. 6.)
Mérete: 140 x 115 mm.
A festményt díszített bőr tokba helyezték, amelynek ráhajtható előlapja védi a kép felületét is. Ezért a portré minden bizonnyal olyan céllal készült, hogy azt tulajdonosa könnyen, sérülésmentesen magával hordhassa. |
|
|
|
|
|
|
