A reformkor elejétől kezdve fontos célkitűzés volt az ország belseje és a fiumei tengeri kikötő gyors és olcsó összeköttetésének biztosítása, a magyarországi áruk (elsősorban a gabona) külföldi piacokra való közvetlen eljuttatásának érdekében. A vaspálya építésének szorgalmazására már 1836-ban megalakult egy fiumei kereskedőkből álló társaság. Elképzeléseiket Kossuth is támogatta, és 1842-től cikkeiben rendszeresen hirdette. Egyéb változatokkal szemben — gyakorlati okokból — egy Vukovárból induló vasútvonal mellett foglalt állást. Széchenyi, bár elismerte a terv erényeit, Kossuth elképzeléseit mégis dühödten támadta, és egy Budáról Kanizsán és Zágrábon át vezető útvonalat javasolt. Végül az országgyűlés által kiküldött kerületi választmány jelentése Kossuth tervét fogadta el.
Az első irat a társaság Fiumében 1844. VI. 5-én kelt, a nádorhoz és magyar rendekhez intézett folyamodványa, amelyben egy elsősorban közpénzből, annak hiányában pedig megfelelő magánvállalkozásban épülő vasút létrehozására ajánlkoztak. Szorgalmazták, hogy az országgyűlés e tárgyban hozzon törvényt, valamint felhívták a figyelmet az ügy sürgősségére, ugyanis a trieszti kereskedők is hasonló szervezkedésbe kezdtek, az ő vállalkozásuk azonban nem a nemzeti, hanem inkább az osztrák közvetítők érdekeit szolgálná. Ehhez a Pénzügyi választmányhoz címzett beadványt és konkrét "Szerződési Ajánlat"-ot is csatoltak. Az utolsó — 1844. VIII. 1-én Pozsonyban kelt — irat az Eszék-Bród közötti csatorna megvalósításával szemben érvel a vasútvonal mellett.