Igazi történelmi és művelődéstörténeti kuriózum, a reformkor egyik fontos eseményének legszebb és legritkább képi ábrázolása.
Előzmények
Gróf Széchenyi István (akkor huszárszázados) már első — 1815-ös — angliai tanulmányútjáról is 16 lóval tért haza, de második és harmadik utazásának célja már kifejezetten a lóvásárlás volt. 1818 novemberében már közzé is tette az "Erneuerte Vaterländische Blätter für den österreichischen Kaiserstaat" című folyóiratban a nemzetgazdaság, de a honvédelem szempontjából is különös jelentőséggel bíró hazai lótenyésztés fejlesztésével, és ezzel együtt a lóversenyek rendezésével kapcsolatos elképzeléseit. 1821 áprilisában angol minta alapján összeállított egy 30 pontból álló versenyszabály-tervezetet, "Projektuma A' Magyar Országonn felállítandó Lovas-pályázás Törvénnyeinek" címmel (ez volt első önálló, nyomtatásban megjelent műve). Bár már 1822 januárjában kérelmet intézett a királyhoz ez ügyben, majd' öt évet kellett várni az engedélyre. 1825-ben megalakult az Első Lótenyésztő Egyesület, majd 1826-ban Pozsonyban — az éppen zajló országgyűlés idején — megrendezték az első hazai lófuttatást, de ez Széchenyi szerint "gyarló külsőségek között" történt. Ennek köszönhető, hogy az első igazi magyarországi lóversenyként a következő évi pesti rendezvényt emlegetik.
A verseny
Széchenyi már a pozsonyi futtatás idején felhívást intézett a Pressburger Zeitung, majd a Magyar Kurír hasábjain a pesti versenyre való nevezésre, később magyarul és németül is kiadott egy szabálykönyvet (lásd 150. árverésünk 129. és 130. tételét). Létrejött a Pesti Lóversenyző Társaság, majd Széchenyi Heinrich János, Orczy Lőrinc és Wesselényi Miklós társaságában belovagolta Buda és Pest környékét, kiválasztandó az alkalmas helyszínt. Végül egy Pest város tulajdonában levő legelőt jelöltek ki a mai Illatos út – Mester utca – Gyáli út – Könyves Kálmán körút közötti területen. A kor viszonyaihoz mérve rekordidő — néhány hét — alatt kiépült az ovális versenypálya, 52 páhollyal rendelkező tribünnel, mázsálóházzal és vezetőségi emelvénnyel. A szervező "Versenezési Választottság" figyelembe vette, hogy az angol zsokék által megült, angol telivérekkel szemben a vidéki nagybirtokosok lovai esélytelenek lennének, ezért négy versenynapot írtak ki, különböző futamokkal. Június 6-án került sor az első futtatásra, amelyre mintegy tizenötezer néző volt kíváncsi. Az első nap első száma az "elegyes futtatás" volt. Itt minden magyarországi ló indulhatott. Ezt Károlyi György gróf Babieka nevű lova nyerte, amely Széchenyi istállójából került ki. Aznap még két futam zajlott: a másodikon a nem méntulajdonos gazdák lovai, a harmadikon pedig a nyeretlenek futottak. A második napon a nem telivérek versenyeztek, itt a nagydíjat Wesselényi Miklós Al Borak nevű kancája nyerte, amelyet Széchenyi nevelt nagycenki ménesében. A harmadik nap a telivéreké volt, erre a birodalom egyéb területeiről is nevezhettek. Ezt egy osztrák ló nyerte, a második helyet a szintén Széchenyi által nevelt Prodigious vitte el. Az utolsó napon a kisbirtokos gazdák lovai álltak rajthoz.
A lapok
1. Első Ló-futtatás Magyar-országban. Mérete: 410 x 655 (515 x 675) mm.
2. Második Futtatás Pesten. (Jutalom egy gazdag aranyzatu...) Mérete: 405 x 665 (525 x 685) mm.
3. Második Futtatás Pesten. (Junius 8. dikán 1827...) Mérete: 405 x 650 (515 x 670) mm.
4. Negyedik Futtatás Pesten. Mérete: 405 x 660 (525 x 685) mm.
A képeket a Frankfurt am Mainból származó, de Magyarországon működő Johann Erdmann Gottlieb Prestel és segédje, Alexander Clarot rajzai nyomán Schmid János metszette kőre pesti műhelyében. Gerszi Teréz szerint: "A kitűnő nyomású, jó megfigyelőképességről tanúskodó lapok a legszebb korai hazai kőrajzok közé tartoznak". Ő egyébként az 1830-as évek második felére teszi megjelenésüket, de valószínűbbnek tűnik, hogy közvetlenül az esemény után láthattak napvilágot. Minden lap tetején címfelirat található, a képek alatt pedig részletes leírás olvasható az adott futamról.
A darab ritkaságát mutatja, hogy az általunk hozzáférhető adatok szerint hazai közgyűjteményben teljes sorozata nem található, a fellelt lapok nagy része pedig a képmezőig körül van vágva. Mind a négy lap restaurált, a címfelirat kettőnél teljesen, kettőnél részben pótolt. Paszpartuban.