Az 1794-es évfolyam 48. száma elé kötve: A' frantzia telegrafusnak az az : a' minap ki találtatott messze író alkotmánynak rövid le írása, a hozzá tartozó rajzolatokkal együtt Béts, 1794. ny.n. 1 kihajt. t. (rézmetszet)+16p. Az 1801-es évfolyam 36. száma után appendixként Bacsinszky András ódája (8p.) van bekötve. A 37. szám után kötve: Török, (József) Josephus: Carmen funebre, quo Russiae magnae principi Alexandrae Paulae... et pro-regis Hungariae Josephus... parentat ---. Az 1803-as évfolyam 8. száma után kötve Hannulik János Krizosztom ódája (4p.), a 19. szám után Trattner Mátyás Biblia-kiadásáról szóló "Hír-adás"-a (2p. három példányban). Az 1805-ös évfolyam 43., az 1807-es évfolyam 36., 40. és 51. száma toldalékkal. A magyar sajtótörténet kiemelkedő jelentőségű lapja, a második magyar nyelvű hírlap (1786-1834). A magyar politikai publicisztika történetének első markáns alakja, Szacsvay Sándor a lapot először Pozsonyban próbálta megjelentetni, azonban a Magyar Hírmondó privilégiuma miatt kénytelen volt átteni székhelyét Bécsbe, itt szerkesztette a Kurírt egészen 1793-ig. A lap az ő szerkesztősége alatt politikai tudósítások és kommentárok egészen sajátos, változóan bíráló jellegű szócsövévé lett: Szacsvay igyekezett a politikai-társadalmi kritika fórumát elkülöníteni az irodalmi és természettudományos tárgyaktól, és újszerű elfogulatlansággal tudósítani a kor viszonyaihoz képest igen széles olvasótáborát. A cenzúra kijátszására az egyébként jozefinista szerkesztő sajátos műfajt alkalmazott, az úgynevezett elysiumi beszélgetéseket, melyekben elhunyt személyek, illetve állatok dialógusaiban burkoltan közölte bíráló megjegyzéseit. Mikor a nemesség reakciója nyomán a II. Lipót uralkodása alatt szigorodó cenzúra eltiltotta Szacsvayt az újságírástól, a szerkesztést kisebb szünet után Decsy Sámuel vette át, aki tartózkodott minden politikai kritikától, és a lapot földrajzi és történeti tárgyú cikkekel töltötte meg. A Kurír 1798-ban a bécsi Magyar Merkuriust (társszerkesztő Pánczél Dániel), 1803-ban pedig a Magyar Hírmondót olvasztotta magába. 1816-tól Pánczél Dániel és Igaz Sámuel, 1827-től a lap megszűnéséig Márton József szerkesztésében jelent meg.
A mű címe
Magyar Kurír