Stammbuch

Daniel Sturm lőcsei diák "album amicorum"-a. A bejegyzések 1618-1622 közöttről valók. Kézirat, festett címerekkel, írásszallagokkal, díszekkel (+1 db. önálló ábra, 1 db. rézmetszetes címerpajzs.) 26 levél. Modern pergamenkötésben. Az első lapon egy város (feltételezhetően tanulmányainak színhelye, Wittenberg) látható. A 13 darab címeres levél közé üres lapokat kötöttek. A 11. levélen látható, bejegyzés nélküli, rézmetszetes címerpajzs talán egy nyomtatott emlékkönyvből való, késöbbi beragasztás, a 18. levélen látható kézzel festett lovas ábrázolás szintén beragasztott. A könyvet - az eredeti lapszámozásból következtethetően - később állították össze, válogatva az eredeti levelek között. Mindegyik bejegyzés Daniel Sturmnak szól, helymegjelölést csak Henninqus a Rammin adott (8. lev.), mégpedig Stettin február 17., tehát néhány nappal Sturm Stettinből Wittenbergbe való áttelepülése előtt kelt. Régi irodalmunk egyik legkülönösebb műfaja az un. album amicorum vagy philotheca, német nyelvterületen Stammbuch. A mai emlékkönyvnek őse, tulajdonképpen egy beíratlan könyvecske, melyet az utazó már elindulása előtt megvásárol, hogy útja során összegyűjtse mindazok bejegyzését, akiket méltónak talál erre. A műfaj a reformáció kezdetén jelent meg, ekkor lett az európai egyetemekre, akadémiákra induló protestáns diákok útitársa. A középkorban és az újkor első századaiban az utazók jó része, ilyen, magasabb képzésre vágyó diákok, az úgynevezett peregrinusok közül került ki. Magyar egyetem hiányában kénytelenek voltak ezt a sokszor nem kevés lemondással és fáradsággal járó utazást és kinti "bujdosást" vállalni, hogy hazajőve a magasabb képzettséget kívánó pozíciókat betölthessék. Az album amicorumok virágzása, tehát a reformáció idején, a peregrináció hangsúlya a német, németalföldi és az angliai egyetemekre tevődött át. A könyvecske célja eredetileg talán az volt, hogy valamely jelentős reformátor bejegyzése bizonyítsa, az oklevéllel hazatérő valódi elkötelezettje tanainak. A bejegyzéseknek többé-kevésbé állandó sémája volt: tartalmazta a bejegyző jelmondatát (symbolum, motto), majd következett a szöveg, általában idézet a klasszikus szerzőktől, a Bibliából, jelesebb reformátoroktól, később kortárs teológusok, filozófusok, költők mondatai. Gyakran, főleg a XV. században tartalmazza a bejegyző címerét is. Ez a séma annyira elterjedt, hogy előfordulnak olyan nyomtatott könyvek is, melyben az előre berajzolt címerpajzs, és a tematikusan összeválogatott klasszikus idézetek alá a bejegyzőnek csak oda kellett írni a nevét. Az összegyűjtött bejegyzéseket tartalmazó album tulajdonosának nagy becsben tartott kincse, tekintélyes kapcsolatainak bizonyítéka volt. Ez az emlékkönyv Daniel Sturm lőcsei polgáré volt. Lőcse városa nemcsak gimnáziumára viselt gondot, hanem a külföldi gimnáziumokba, egyetemekre igyekvő protestáns diákok jelentős mecénása is volt. A város így olcsóbban, könnyebben jutott hozzá, a szükséges szakemberekhez (a külföldi orvosok, jogászok, lelkészek alkalmazása megfizethetetlen volt). A pénzügyi alapot a város költségvetésén kívül, Thurzó Elek végrendeletében, 1543-ban, a városra hagyott 10000 forintjának éves kamatai biztosították. Daniel Sturmról szinte csak peregrinációja idején írott nyugtáiból, a lőcsei tanácshoz írt, pénzért esedező leveleiből ismerünk adatokat. Apja az 1601-ben elhunyt Martin Sturm, a lőcsei evangélikus gimnázium conrektora, a Szent Jakab templom lelkésze volt. Talán korai halála miatt került (az egyébként később jelentős pozíciókat betöltő) Sturm-család olyan helyzetbe, hogy Daniel teljes mértékben a város kasszájára volt utalva. Ezt bizonyítják pénzt kérő levelei is. Először 1620 júniusában kapunk hírt róla, ekkor még a pomerániai Stettinben (ma Szczecin, Lengyelország) találjuk, természetesen pénzt kér tankönyvre és fogadkozik, hogy nem lesz gond vele a továbbiakban. A wittenbergi anyakönyvbe 1621. április 9.-én jegyzi be magát, Stettint a háború és a pestisjárvány miatt kellett elhagynia. "Witteberga" ebben az időszakban a magyar diákok által leginkább kedvelt egyetemek közé tartozott. Itt végzett édesapja, Martin Sturm is. 1624. március 11.-én állítja ki az egyetemi magisztrátus azt a levelet, melyben igazolják, hogy Daniel Sturm -- diáktársával, Friedrich Breslerrel együtt -- elvégezte a wittenbergi egyetemet, panasz nem volt rá, az egyetemi szabályzatot betartotta, tanáraival tisztelettudó volt, jól kijött diáktársaival, eredményei szépek, és még többre lett volna képes, ha nincsenek anyagi gondjai, ezért érdemesnek tartják Sturmot a tanács további támogatására. Megtudjuk azt is, a két diáknak azért kellet hazatérni, mert a Lőcsei tanács hazarendelte őket. Valószínűleg el is indult a két lőcsei patronált diák hazafelé, március 21.én már Boroszlóban vesznek föl egy cseh kereskedőtől 96 dukátot, ugyanis kirabolták őket. További pályafutásáról nem ismerünk adatokat. Ennek a kalandos peregrinációnak fontosabb állomásait, a közben szerzett kapcsolatait; ismeretségeit, barátságait, tanárainak bejegyzéseit tartalmazza a Daniel Sturm album amicorumából összeállított könyvecske. (Földesi Ferenc: Album amicorum. Európai barátságok emlékei. In: Európai Utas 1999.4. 29-34.) A selection of leaves of a college memorial book, an album amicorum of a Hungarian student. 13 leaves with painted coat-of-arms of fellow students, with short inscriptions dating 1618-1622. The book opens with a nice painting showing travelling students leaving a city, probably Wittemberg. The owner of the book, Daniel Sturm studied in Stettin and in Wittemberg. In modern vellum.