Széchenyi István gróf (1791-1860) sajátkezű, magyar nyelvű levele Simor János győri püspökhöz, "Nagyméltóságú Püspök" megszólítással

A levélben Széchenyi a böjt alól való felmentést kér felesége, Seilern Crescence részére. Az igen részletes indoklást így kezdi: "Ezen lelkes asszony, ki csak szép szerint sem tudja mi a farsang, és kinek vérében egy csep hypocrisis sincs, mióta elhagyta a bécsi kolostort, mellyben nevelték, egykét évenkinti napon kívül soha bőti táplálékot nem vett magához. Boldogult Zichy Károly neje lévén, nem bőtölt...", majd gasztronómiai szempontból érdekes rész következik: "Mikor az én nőm lett, akkor ugyan többször élvezett bőti étkeket, de milly féléket? Bizony csak ollyan különösen jó izűeket, mellyeket valami Jacobin Frantzia szakács, kikkel rendszerint elvoltam látva, annyira "Mundgerecht" eltudott készitni, miszerint rá lehetett volna esküdni, zsír, szalonna, húsextract nem hiányzik bennük, mit én mint katona és huszár féle ember nem igen vizsgáltam." Elmagyarázza a címzettnek, hogy korábban ő tanácsolta feleségének, hogy kérjen diszpenzációt, mivel azt állandó lelkiismeretfurdalás gyötörte. Elmeséli, hogy két fiúk tanárát, egy Michel nevű német tudóst kérték fel a levél megfogalmazására. Ezt követően összehasonlítja a német irományát a püspök válaszlevelével: "Mondhatom Nagyérdemű Hazámfia, mióta itt le vagyok bilincselve, és minden magyart, legyen élő legyen holt, lelkem erejébül megirigylek -- annyira boldogtalannak érzem magamat -- nem volt olly élvezetem, mint mikor e két irományt, figyelemmel elolvasám. Szebb jövendő nyílt fel előttem, és most újra azt mondom: a magyar >>lessz<< mert e két levél lelkemben kulcsul szolgál, mostani viszonyainkat felfogni, és meg birálni, melly oldalon áll a superioritás!" A német lesújtó bírálata mellett lelkendező szavakkal méltatja a püspök válaszát. Az orvosi szakvéleménnyel és Lonovics püspök támogatásával alátámasztva kéri a címzettet: "Méltóztatnék feleségemre szilárdul rá parancsolni, hogy hust egyék, mert egyszerű engedelemre nem fog hajlani, és inkább árt magának, mindsem a Nagy Méltóságátúl egyszer kimondott tilalmat megszegni..." Ezután neje sérvére hivatkozik, majd a német levelének egyik kitételét cáfolja: "Michel Urnak levele azt gyanitatja, mintha méltó nőm sokat lakomáznék, mire a magyarnak mostani időben, és az ő szomorú helyzetében valoban különös jó kedve lehetne; vagy igen nagy kedvellője volna a jóbb izű falatoknak... de szegény nőm, kivált ha nekem tudna segíteni, méltóztassék elhinni, kész volna élte fogytáig csak száraz kenyeret rágni." 3 levél, 6 beírt oldal. Kelt: Döbling, 1857. X. 9. Hozzá: Széchenyi István gróf feleségének, Seilern Crescentiának sajátkezűleg aláírt, német nyelvű kérelme Simor János győri püspökhöz "Euer Bischöflichen Gnaden!" megszólítással 1 levél, 2 beírt oldal. Kelt: Nagycenk, 1857. VIII. 31. Hozzá: A kérelemhez csatolt német nyelvű orvosi szakvélemény Seilern Crescentia egészségi állapotáról 1 levél, 2 beírt oldal. Kelt: Bécs, 1857. X. 1. Johann Oppolzer, Gustav Goergen és Johann Bencsek orvosok aláírásával. Count István Széchenyi. Autograph letter, 6 pages, to the bishop of Győr, asking him to exempt his wife from fasting. Together with an autograph letter, 2 pages, in German, by his wife, Seilern Crescence, to the bishop, and a 2-page medical document about Crescence's health. Prov.: Marti János gyűjteményéből.