Az uszkókok nevet (szerbül "menekült") azoknak a nagyrészt ortodox, kis részben katolikus fegyvereseknek adták Velencében és Dalmáciában, akik a törökök zaklatásai elől Szerbiából, Boszniából és Hercegovinából a XVI. század elejétől kezdve a dalmát partvidékre menekültek. Központjuk Zengg (ma Senj) kikötőváros volt, ahol önálló flottával rendelkeztek. A horvát bán reguláris csapatai mellett részt vettek a Tahi Ferenc szlavóniai birtokán kitört Gubec Máté-féle parasztfelkelés leverésében. Szerepük és megítélésük kettős volt: egyrészt egyfajta gerillaháborút vívtak a törökök ellen, ugyanakkor a nélkülözés miatt kalózkodásra adták fejüket, és ellehetetlenítették az Adriai tenger kereskedelmi forgalmát, ami nagyrészt velencei kézben volt. Éppen ezért élvezhették az osztrák udvar támogatását a velencei érdekek ellenében. A konfliktust követő háborút lezáró madridi béke (1617) értelmében az uszkókok csapatait szétverték, hajóikat megsemmisítették. A mű többször tárgyalja a törökök elleni védelmi stratégiát, ennek kapcsán a magyarok szerepét, valamint említést tesz Kassa és Győr ostromáról. A szerző a velencei kormány grazi követe volt. Későbbi félpergamen-kötésben.
Minuci, Minucio
(Velence, ny.n 63p. The name "uskoks" ("refugees" in Serbian) was given in Venice and Dalmatia to Serbs, who were from their homes by Turkish vexation. They established themselves in the coastal area od Dalmatia, and launched a sort of guerilla warfare against the Turks from their stronghold in Zengg. Financial difficulties turned them to piracy, preying upon the commerce of the Adriatic sea, which was then in Venetian hands. It was for this very reason that the Austrian court supported the uskoks against Venice. This conflist led to a war, and according to the truce of Milan, the uskoks were dispersed, and their ships destroyed. Minuci was a Venetian envoy at Graz. Half vellum binding. Apponyi: 0 (csak 1682-es párizsi kiadását veszi fel)
Auction 86 / 127.
Starting price: HUF 80 000
Hammer price: HUF 170 000
A mű címe
Historia degli Uscochi Scritta da Arcivescovo di Zara. Co i progressi di quella gente fino all'Anno MDCII.