XVI-XVII. századi térképeket tartalmazó, minden bizonnyal hazai összeállítású, különleges kompozit atlasz. Számos Magyarországot ábrázoló térkép, illetve hazai vonatkozású metszet található benne. Legrégebbi darabja De Jode 1593-ban készült, ritka, gyönyörűen színezett Hungaria-ja, a kötet legkésőbbi -- egyben utolsó -- lapja pedig Jacobus Francus Historicae relationis continuatiojában, 1686-ban megjelent különlegesen ritka Szeged ábrázolás. Emellett megtalálható benne Siebmacher két Buda látképe (1598-1602) is. A kötet összesen 103, a modern és az antik világot ábrázoló, zömében holland eredetű, rendkívül reprezentatív lapot tartalmaz. De helyet kapott benne néhány városkép is a Braun-Hogenberg-féle Civitatis orbis terrarumból, valamint Siebmacher -- már említett -- Buda ábrázolásai. A kompozit atlaszokat tulajdonosuk saját igényei, ízlése és érdeklődése szerint állította össze. Példányunk szerkesztője, aki G.M.F monogrammal jelöli magát, minden bizonnyal magyarországi vagy legalábbis az ország iránt élénken érdeklődő személy lehetett. A kötetben található Magyarország térképekre ugyan magyarázatot adhat a kor nyugat-európai emberének általános kíváncsisága a törökkel küzdő ország iránt, azonban a végére illesztett Buda, és még inkább a nemzetközi érdeklődés fő vonulatából kieső Szeged ábrázolás mindenképp a hazai összeállításra utal. Külön értéket kölcsönöz az atlasznak, hogy a 18 Ortelius-lapból 13, valamint mind a 42 Mercator-térkép háta szöveg nélküli. A korabeli kiadóknak szokásuk volt, hogy a lapok egy igen kis részét, becslések szerint mindössze 15 százalékát nem az atlaszba kötve, hanem ily módon, a szöveg elhagyásával, önállóan hozták forgalomba. A kis példányszámban készült önálló lapok ráadásul jóval sérülékenyebbek voltak az atlaszokba kötött társaiknál. Így e ritka lapok igazi térképtörténeti kuriózumnak számítanak.