Haller János -- az Apafi Mihály fejedelemmel szembeszegülő -- Béldi Pál ligájában való részvétele miatt 1678-82-ben Fogarasban raboskodott, itt fordította le Jacobus Corenus XVII. századi francia ferences népszerű művét. A munkát a felesége, Kornis Kata által is támogatott csíksomlyói kolostor nyomdájában jelentette meg. Az 1676-ban, Kájoni János által felállított első erdélyi katolikus nyomda a csíki katolikus székelyek könyvekkel való ellátására alakult. Első, irodalomtörténeti szempontból is fontos kiadványát, Kájoni énekeskönyvét követően ez a második jelentős, egyben az egyik legszebb kiállítású nyomtatványa. A mű bevezetésében Haller lelkesedéssel szól a tiszta és szép magyar beszéd és írás szükséges voltáról. Vallomása szerint az anyanyelv fejlesztése iránti buzgalma, valamint a köznép művelését, nevelését és szórakoztatását szolgáló irodalmunk gyarapítása késztette a könyv fordítására. Példányunk érdekessége, hogy -- az általunk hozzáférhető kötetekkel ellentétben -- "N" ívének egyik felét nem nyomták meg, így a 98-99 és 102-103. oldalak üresek. A szövegében ugyan hiányos, de bibliográfiailag teljes kötet tehát a kiadvány egy ritka, különleges variánsának tekinthető.