Az előzéklapon Márai Sándornak szóló dedikációval: "Márai Sándornak szeretettel Bp. 1936. Karácsony József Attila" A XX. századi magyar irodalomban nagyon nehéz lenne érdekesebb dedikációt találni e soroknál. A köztudatban a "Polgár" és a "proletár költő" fényévekre vannak egymástól. A tények azonban árnyalják ezt a képet. Mindketten megérezhették a másikban a tehetséget. Elég talán Márai sorait idézni, amely "A Toll" folyóirat 1934. XI. 15-i számában jelent meg a Medvetánc kötet megjelenésekor: "József Attila verseit olvasva mindig azt érzem, mintha rokonom szólalt volna meg [...] A magyar líra nagy nemzedékének törvényes leszármazottja. Van egy verse -- a Külvárosi éj -- mely múlhatatlanul hozzátartozik ehhez a magyar lírához, mint a Szeptember végén, a Vén cigány, vagy az Őszikék." Kettejük kapcsolatáról Fried István közelmúltban megjelent tanulmányából tudhatunk meg bővebbet (Kortárs. 2005/4). Ebből kitűnik, hogy bár példányunkról tudott a szakirodalom, a dedikációt csak feltételezték, a darabot pedig megsemmisültnek hitték: "Viszonylag csekély számú az a dokumentum, amely Márai és József Attila együttléteiről tudósítana; Márai rövid, de szép levélben köszönte meg a Nagyon fáj elküldését (a feltehetőleg dedikált példány minden bizonnyal a Mikó utcai ház második világháborús pusztulásakor semmisült meg)". A köszönőlevél szövege is ismert: "Kedves József Attila versei gyönyörűek. Köszönöm a kötetet. híve Márai Sándor". Mindezek tükrében talán nem túlzás a kötet felbukkanását igazi irodalomtörténeti szenzációnak nevezni. Bármely köz- vagy magángyűjtemény egyik legbecsesebb darabja lehet.