Rendkívül érdekes tartalmú levél a magyar ipar hőskorából. Előzményeként a címzett megkereshette Széchenyit, hogy egy bihari cukorgyár alapításába szálljon be pénzzel. Ezt ő udvariasan, de határozottan visszautasítja: "ne vedd rossz néven, de czukorgyáratokba nem állok. Pénzem még volna, de időm nincs megvizsgálni, a teremtőnek >>legyen<< szava elsül-e Biharban. Én pedig vállalatotokat illetőleg semmiben részt, hála az Ég, eddigelé nem vettem, 's ezentul sem veszek bizonyosan, mindek sikere előttem nem nyilvános. Romhoz én egy téglát sem akarok vinni; csekély eszem pedig azt mondja: a bihari czukorgyár nem lesz egyébb mint rom..." Közli, hogy így is annyi a teendője, hogy alig győzi ("annyi fekszik vállamon, -- 's megengedem jobbadán söpredék -- hogy már már roskadok."). Meggyőződését fejezi ki, hogy a vállalkozás nem lesz életképes, ezért kötelezi magát, hogy ha négy év múlva még működik a gyár, két részvény, vagyis 400 forint büntetést hajlandó fizetni. Kissé ironikusan megjegyzi, hogy ha akkor már nem élne, esetleg két fia talán beszáll majd az üzletbe. Az aláírás: "hű barátod Széchenyi István". A levél születésének ideje a magyar ipar és kereskedelem fellendülésének időszaka volt. Ebben az évben alakult Kossuth vezetésével az Iparegyesület, sorra alapították a különböző részvénytársaságokat. Széchenyi is aktív résztvevője volt a folyamatnak, a Gyáralapító Társaság egyik alelnöke is volt. Nyilván majd' minden kezdeményezés megálmodói megkeresték őt, ez magyarázhatja az udvarias, de határozottan elutasító hangvételt. A Bihari Cukorgyár-Egyesület 1841. március 1-én tartotta alakuló ülését. Elnökül Szlávy Lászlót választották, az ideiglenes választmány tagjai között volt Beöthy Ödön és Irinyi János is. Itt határozták el a jegyzőkönyv tanúsága szerint, hogy levélben keresnek meg olyan neves személyiségeket szerte az országban, akiknek csatlakozását remélik. Ezek közé tartozott Széchenyi mellett Károlyi György gróf, Vay Miklós báró és Klauzál Gábor is. A vállalkozás -- igazolva Széchenyi megérzését -- nem bizonyult életképesnek. 2 levél, 3 beírt oldal. Sajátkezű címzéssel, piros viaszpecséttel. Kelt: Pest, 1841. IV. 20. A hajtogatások mentén kis szakadásokkal.