Kazinczy irodalmi munkásságának első nyomtatott emléke, egyben második, nyomtatásban megjelent munkája. Forrása: A szerző 16 éves korában, pataki diákként fordította magyarra Bessenyei György "Der Amerikaner" című filozófiai tantörténetét. A német nyelvű munka 1774-ben jelent meg Bécsben, a szerző nevének feltüntetése nélkül. A későbbi testőríró 1770 körül írhatta nyelvgyakorlás céljából, egyszersmind a vallási türelem jegyében. Ez volt első megjelent műve. Forrásaként megemlítik Voltaire Vademberét, Montesquieu és Rousseau műveit is. Közvetlen előképének Voltaire Álzír-ja tekinthető, ahol a főhős neve is hasonló (Poioze), de az irodalomtörténészek szerint nincs egyetlen mintaszövege, inkább a felvilágosodás korának általános toleranciáját fejezi ki. Keletkezése: Kazinczy önéletrajzában kissé ellentmondásosan mesél e munkájáról, de több forrás összevetésével rekonstruálható a története. Kazinczyt apja -- a katonai pályával kapcsolatos tervei meghiúsulása után -- "könyvcsinálásra" szánta. Ez alatt az egyházkerület és a magyar protestantizmus világi vezetésében történő szerepvállalást, és ehhez kapcsolódva kegyes könyvek alkotását értette. E célból egy etikai témájú munka fordításával bízta meg fiát. Az apa nem sokkal későbbi halálát követően a család az elhunyt végakarataként tartotta számon a fordítás ügyét. Az elkészült munkáról azonban Kazinczy professzorai meglehetősen lesújtó véleményt alkottak. Ekkor kapott felhatalmazást anyjától, hogy maga válasszon kedvére való szöveget. Ennek eredményeként látott napvilágot 1775-ben első nyomtatásban megjelent munkája, a "Magyar ország geographica". Példányait iskolai vizsgáján osztotta ki, tanárai részéről azonban megszégyenítő volt a fogadtatása, ezért elhatározta, hogy nevét nem akarja többé nyomtatásban látni. Anyja ösztökélésére és barátai tanácsára azonban újra fordításra méltó tárgyat keresett magának. Bessenyei munkájára véletlenül bukkanhatott rá az egyik Sárospatakra kerülő diáknál 1775 vége felé. A fordítás a következő év elején készen állhatott, de az a legvalószínűbb, hogy csak december 10-e körül hagyta el a nyomdát. A kiadvány: A címlap után Kazinczy anyjának szóló ajánlása olvasható, akiről igen szép szavakkal emlékezik meg. Ezt testvérei és diáktársai hozzá írt üdvözlő versei követik, majd maga a fordítás következik. A kötetet számos bájos záródísz és körzet díszíti. Példányai, hatása: A szakirodalom szerint a munka igen kis példányszámban jelent meg, csupán a család baráti és familiáris köre, valamint közvetlen tanulótársai kaptak belőle. Így érthető, hogy az irodalmi köztudatba szinte egyáltalán nem került be. Tudomásunk szerint árverésen egyetlen darabja bukkant fel az 1930-as években, hazai közgyűjteményben két teljes példánya található. A mű páratlanul ritka volta mellett ráadásul egyszerre köthető a magyar irodalom két nagyságához is, ezért túlzás nélkül nevezhetjük az egyik legbecsesebb irodalmi első kiadásnak.