A korabeli hazai gyakorlati kérdésekre reagáló államelméleti munka második kiadása, először egy évvel korábban látott napvilágot, Bécsben. Legfőbb megállapítása, hogy a fejedelem, társadalmi rangtól függetlenül, az országa területén élő valamennyi alattvaló fölött megfellebezhetetlen egyeduralkodó, azok hűséggel tartoznak neki. A hűség fogalmára építí fel elméletét, ez a kulcsa az állam fennmaradásának, erre kötelezi őket a természeti és isteni törvény is, és esküjük is. A mű nyíltan II. Ferdinánd mellett foglal állást, a Felvidéket már elfoglaló és koronázásra készülő Bethlen Gáborral szemben. Munkájában a Bibliára és a Tripartitumra támaszkodott, külföldi kortárs munkák ismerete nem mutatható ki. A korábbi feltételezésekkel szemben az újabb filológiai kutatások bebizonyították, hogy munkája nem Pázmány államelméletét fogalmazza meg. A szerző pozsonyi prépost, címzetes boszniai püspök, a korai hitviták egyik harcos, tettlegességtől sem visszariadó résztvevője volt.