A magyar mezőgazdasági irodalom egyik legjelentősebb műve. Szerzője német származású (a közhiedelemmel ellentétben nem szlovák, bár a nyelvet beszélte) evangélikus lelkész volt. Jelentős pedagógiai munkássága mellett sokat fáradozott a magyar mezőgazdaság fellendítéséért és modernizálásáért, a parasztság felemeléséért. E kötet tekinthető legjelentősebb művének. Először német nyelven jelent meg, két évvel korábban. A fennmaradt levelekből kiderül, hogy ebből Tessedik küldött egy példányt gróf Széchényi Ferencnek. Ő felkérte pártfogoltját, Kónyi János strázsamestert, hogy fordítsa le a munkát, majd -- Baranya vármegye főispánja lévén -- Pécsett saját költségén ki is nyomtatta azt. A könyvben Tessedik számba veszi a parasztság rossz helyzetének okait: az iskolai oktatás elmaradottságát, a korszerű ismeretek hiányát, a rossz körülmények között folyó földművelést és állattenyésztést, az aprófalvas településrendszert, a kártékony szokásokat, babonákat és a szükséges piacok hiányát. Ezt követően leírja, szerinte milyen lenne az ideális falurendtartás, illetve az eszményi falu (amely néhány kritikusa szerint inkább egy koncentrációs táborra hasonlít). Bemutatja, milyennek kellene lennie a településnek, az utcáknak és házaknak, hogyan kellene jövedelmező módon gazdálkodniuk a bennük lakó parasztoknak. A nagyméretű melléklet a "Rajzolatja egy jó rendbe vett falunak" címet viseli, amely címeres, allegorikus képpel díszített kartusban olvasható. A szerző rajza nyomán Junker metszette rézlemezbe. Nagyon ritka munka.