A magyar botanikatörténet egyik legfontosabb és talán legszebben illusztrált alapműve. A szerző: Kitaibel Pál a természettudomány több ágában, így a botanika, földtan és balneológia területén is maradandó eredményeket létrehozó polihisztor volt. A pesti egyetem botanika- és kémiaprofesszoraként ő lett az egyetem botanikus kertjének felügyelője, 1810-től igazgatója. Idejének legnagyobb részét tudományos gyűjtőútjainak szentelte. A munka forrása: A flórakutatásban elért tudományos eredményeinek alapját utazásai során tett megfigyelései teremtették meg. Több kisebb utat követően 1795-ben tette első nagyobb szabású, pontosan dokumentált utazását a Szepességbe és a Magas-Tátrába. A következő években bejárta Máramarost, a Mátrát, Bihart, a Dunántúlt, a Bánságot, Bereg és Árva megyét, valamint Szlavóniát. Tudományos szempontból legnagyobb jelentőségű utazását 1802-ben, az akkor növénytanilag szinte teljesen feltáratlan Horvátországba tette. Alapos útinaplói arról árulkodnak, hogy a botanikán túl szinte minden természettudományos (földrajzi, talajtani, mezőgazdasági), néprajzi és kultúrtörténeti kérdésre figyelmet fordított, de lejegyezte a talált növények népi neveit is, kémiailag elemezte az ásványvizeket; növényeket, magvakat gyűjtött a botanikus kert számára, talaj- és kőzetmintákat vett. Legtöbb utazásán kísérője a természettudományos érdeklődésű Franz Waldstein-Wartenberg cseh főúr, aki barátja, pártfogója, és mecénása volt. Neki -- szintén kiváló botanikusként -- jelentős szakkönyvtára, növénygyűjteménye, botanikus kertje és tudományos összekötettései voltak. Az utazások költségeiben, később a kötetek megjelentetésében is jelentékeny részt vállalt. A kiadás története: A kiadvány előfizetési felhívása 1799 márciusában jelent meg Bécsben. A decasokra osztott mű első füzete már az év végén, az első tíz decasból álló kötet 1802 tavaszán, a második és harmadik 1805-ben és 1812-ben látott napvilágot. Utolsó darabja a háború és a rossz gazdasági viszonyok, a papírbeszerzés nehézségei miatt csupán nyolc dekádot tartalmaz. A kötet szerkesztését Waldstein végezte, az ő feljegyzéseiből ismertek a megjelenés körülményei. A füzetek cca. 200 példányban jelentek meg. Az előfizetési felhívásban egy decas előfizetési árát 10 forintban, bolti árát 15 forintban szabták meg. Bár a nemzetközi tudományos közvélemény nagy elismeréssel fogadta a munkát, több európai botanikus társaság is tagjaivá választotta a szerzőket, a füzetekre meglehetősen kevés előfizető jelentkezett. Hiába küldtek példányokat a lipcsei könyvvásárra, 1800 elején mindössze négy párizsi és négy salzburgi megrendelőjük volt. Később is több veszteség érte őket: a Spanyolországba küldött 45 példányt nyolc másikkal együtt Franciaországban elkobozták, így többet nem is rendeltek; az első két decas Angliába és Hollandiába küldött 30 darabját szállító hajó pedig elsüllyedt. A legnagyobb érdeklődésre itthon számítottak, azonban a hazai tudományos világ csak jóval később méltatta a munkát, Magyarországon csupán mintegy 40 előfizetőt sikerült találni. Végül a kiadások jóval túlszárnyalták a bevételeket, az első kötet 20 000 forintnyi költségének alig a fele térült meg. A mű: Kitaibel a műben Magyarország 280, ritkábbnak tartott növényének ismertetését tűzte ki célul. Ezek közül mintegy ötven fajt már korábban is leírtak, de a legtöbbet Kitaibel tudományos szempontból teljesen ismeretlennek tartotta. Az összes leírt faj mintegy felét ma is Kitaibel felfedezésként ismerik világszerte. A második kötet legnagyobb részt az akkor szinte teljesen feltáratlan Horvátország növényritkaságait írja le, számos újonnan felfedezett fajjal és egy új nemzetéggel. Az előszó Horvátország természetföldrajzi leírása. A harmadik kötetbe azok a növények kerültek, amelyek valamilyen okból az első két kötetből kimaradtak, illetve amelyeket Kitaibelnek a második kötet megjelenése után sikerült meghatároznia. E kötet elejére Szlavónia Horvátországéhoz hasonló leírását tervezték, azonban ez végül nem valósult meg. A teljes mű 280, nagyméretű, kézzel színezett táblával jelent meg. Mindegyik eredeti, élő növény után készült. Itthon a hazahozott, valamint a pesti és a bécsi botanikus kertben felnevelt növényekről Schütz Károly és fia, János készített élethű rajzokat. Kitaibel már utazásaira is vitt magával rajzolót, akinek a személye ismeretlen maradt. A monumentális díszmű kereskedelmi forgalomba nem került, csupán kevés érdeklődő, gyűjtő juthatott hozzá. Tudomásunk szerint az elmúlt mintegy fél évszázadban egyszer szerepelt hazai árverésen.