Barabás Miklós rajza nyomán Franz Xaver Sandmann készítette a kőnyomatot, amelyet Rauh János nyomtatott ki Bécsben, 1854-ben. A várhegy alatti alagút ötlete gróf Széchenyi Istvántól származik. A "budapesti tunnel-társaság" 1846-ban alakult meg. A szabadságharc miatt akkor elhalt a kezdeményezés, 1852-ben Ürményi József élesztette fel a részvénytársaságot. A kivitelezéssel a Lánchíd tervezőjét, Clark Ádámot bízták meg. Az ő nevéhez fűződik az első homlokzati rajz, amely e lapon is látható. Ez egy lótuszvirágos oszlopokkal és szfinxekkel díszített egyiptomi templomot idéz, az angol romantika hatását tükrözve (lásd Biddulph Grange és a londoni Highgate Cemetery). Ezt a társaság e lap mellett az újságokban is megismertette a közönséggel, de végül a korabeli magyar közízlésnek inkább megfelelő, dór stílusú tervváltozatot fogadták el, amely a Lánchíd stílusához is jobban illeszkedik. A meg nem valósult terv építészettörténeti jelentősége mellett külön érdekessége a lapnak, hogy Barabás Miklós -- akinek fényképműterme is volt -- fotográfia-szerű életképet ad a korabeli főváros hétköznapjairól. Ennek megfelelően az előtérben sétáló, elegáns urak és hölgyek, a lovas huszár és az egyszerűbb emberek öltözetét is részletgazdagon érzékelteti. Várostörténeti szempontból a képen látható több részlet is dokumentum-értékű: igen részletesen látszanak a budai oldal -- azóta elpusztult -- vámházai, valamint a mai sikló helyére tervezett, ún. szerpentinút, amely közvetlen feljárást biztosított volna a királyi palotához. A várban jól látszik az -- azóta már lebontott -- Zeughaus vagyis Fegyvertár, a Sándor-palota és a királyi vár korabeli állapota. Rendkívül ritka lap. Paszpartuban. Mérete: 360 x 490 (520 x 665) mm.