Az egyik legbecsesebb, ugyanakkor talán legritkább Misztótfalusi-nyomtatvány (és RMK), a magyar irodalomtörténet fontos darabja. A szerző és műve: Haller János fejedelmi tanácsos, tordai főispán volt. 1678 és 1682 között a fejdelem elleni Béldi Pál-féle szervezkedésében való részvétele miatt Fogarasban raboskodott. Itt fordította le egy XV-XVI. század fordulóján keletkezett latin nyelvű csonka kolligátum alapján a három legnépszerűbb középkori világi olvasmányt: Pszeudo-Kalliszthenész III. századi Nagy Sándor történetét, a Gesta Romanorumot és Guido de Columna XIII. századi Trója-históriáját. Legjelentősebb közülük a római császárokkal vagy a római történelem eseményeivel összefüggésbe hozott tanulságos példázatokat tartalmazó, az európai irodalomra a XX. századig ható Gesta Romanorum, amelyet igen szép, a korban szokatlanul tiszta, latin kifejezésektől mentes magyarsággal ültetett át. A szöveg bizonyos részei már majd kétszáz éve ismertek voltak hazánkban, azonban ez az első teljesnek mondható magyar nyelvű kiadása. A munka a következő évszázadokban is igen népszerű volt, többször megjelent, részletei ponyvakiadásokban is napvilágot láttak. Jelentős hatást gyakorolt az újabb kori magyar irodalom élvonalára: Arany János gyermekkori olvasmánya volt, Mikszáth Kálmán is merített belőle. A kiadvány és a nyomda: Misztótfalusi hazaérkezése után nagy lendülettel látott hozzá a társadalmi élet számára hasznos és nemzete műveltségét emelő könyvek megjelentetéséhez. Ebbe a sorba jól illeszkedett a tanulságos és főként magyar nyelvű olvasmány, amint a verses előszóban -- amely ritkábban emlegetett irodalmi munkásságának érdekes darabja -- meg is említi. A kötetet a mester legszebb alkotásai között tartják számon. A módos megrendelő jobb minőségű papír felhasználására és nyugodtabb munkavégzésre adott lehetőséget számára. Gondos szedésének és tiszta nyomásának köszönhetően tökéletesen érvényesülnek benne a nyomdász tipográfiai elvei és a világhírű betűmetsző kifinomult harmóniájú típusai. A kiadvány páratlan ritkaságát mutatja, hogy Szabó Károly -- tőle szokatlan módon -- külön megjegyzi, "[a mű] Igen ritka, első kiadása". Ő csupán a nemzeti könyvtárban őrzött kötetet ismerte. Ezen kívül még egy példányáról tudott, amely eredetileg Bethlen Katáé volt, azonban ezt, a nagyenyedi kollégiumra hagyott könyvtárával együtt, 1849-ben a hegyekből lezúduló román csőcselék elpusztította. Tudomásunk szerint árverésen még soha nem bukkant fel, így egészen eddig egyetlen gyűjtőnek sem lehetett módja, hogy ezzel a különleges darabbal gyarapíthassa könyvtárát.???