Kálvin fő művének hazai használatú példánya, David Pareus és Bartholomaeus Coppen heidelbergi professzorok ajándékozó soraival. Fontos művelődéstörténeti érdekesség. A kötetet a nagyszombati vagy sárospataki születésű Lővei Szűcs (Pellionis) György tulajdonában volt, aki 1613 márciusában iratkozott be a heidelbergi egyetemre. Az itt olvasható bejegyzés tanúsága szerint 1614. augusztus 4-én hagyta el azt, ekkor írta be a neves professzor ajándékozó sorait. Két nappal később Coppen is bejegyzett egy bölcs mondatot a haza induló diák kötetébe. A magyarországi református diákok által egyik legkedveltebb "akadémiának" legnevesebb tanára ekkor David Pareus volt. A protestáns felekezetek összebékítésén fáradozó népszerű "irenikus" gondolat megalkotója rendkívül nagy hatással volt a hazai protestáns művelődésre. Amint levelezése is bizonyítja, nemcsak diákjaival, hanem a hazai református értelmiség számos tagjával is igen jó viszonyban volt. Jól ismerte a magyarországi állapotokat, gyakran adott útmutatást hitvitákban és politikai kérdésekben. Lővei 1615 tavaszán már a sárospataki kollégium elő rektoraként tevékenykedett. Két évig töltötte be ezt a tisztséget, majd 1636-ig Mádon volt prédikátor, további sorsa homályba vész. Minden bizonnyal ő kötötte a könyvet be 1613-ban gyönyörű német reneszánsz kötésbe. Erre utal a kötéstáblán G. P. L. monogram és az 1613-as évszám. Bár az L betű vízszintes szára meglehetősen kopott, egy másik nevéhez köthető, ma a Debreceni Kollégium könyvtárában lévő kötet hasonló felirata kétségtelenné teszi ezt az olvasatot. Első tábláján Pareus mellképe látható. Díszítését a lapok vörös élfestése és aranyozott poncolás teszi teljessé. A kötet nem csupán szép darab, hanem a XVI. század eleji hazai értelmiségnek a legnevesebb korabeli szellemi műhelyekkel való élénk kapcsolatának is látványos bizonyítéka.