Ady Endre hosszabb ideig tartó betegeskedés után, 1912 februárjában vonult be a Városmajor Szanatóriumba. A külvilágtól való távolság segített idegi és érzelmi zavarát megnyugtatni. Lédával való kapcsolata megromlott, találkozásaik egyre feszültebbek voltak, Ady a viharos viszony helyett harmóniára, nyugalomra vágyott. Bisztriczky Józsefné Csutak Valéria 1912 márciusának elején érkezhetett a szanatóriumba. A nyugodt beszélgetésekkel töltött órák nagy hatással voltak Adyra, aki az asszonyt Adának nevezte el. Iránta érzett szerelme négy verset ihletett, amelyeket A magunk szerelme című kötet Imádság a csalásért ciklusába illesztett. Ezeken kívül született még egy -- cím nélküli -- vers, amelyet ma Adának címmel ismerünk. Ezt a verset Ady nem szánta közlésre, feltehetően személyes és mélyen bizalmas volta miatt. A szanatóriumot Ada április elején hagyta el, és hazatért Aradra, ekkor kezdődött meg kettejük levelezése. Adától négy, Adytól hét fennmaradt levelet ismerünk. Míg a verseket a kedvesség, derű és béke hangulatai jellemzik, a levelekből azt olvashatjuk ki, hogy kialakulóban lévő kapcsolatuk nem volt ennyire idilli. Ady érezte, hogy közeledését Ada csak visszafogottan fogadta, az asszony családi kötöttsége miatt mindvégig tartózkodó maradt. Levelei rövidek, kapkodva megírtak. Ezt az itt szereplő levél is alátámasztja, hiszen Ady arról ír benne, hogy "… de Maga elfelejtett benne küldeni egy kis reményt s egy icipici forróságot." és "…a Maga levelében csak hideg mosolygás van…". A költő a levelet 1912. április 22. után írhatta, mert az elején említett várva várt üzenet, amit kézhez kapott, április 21-én kelt. Ady és Ada 1912 júniusában még egyszer visszatértek a szanatóriumba, és az ott töltött három-négy hét feltehetőleg meghittebbé tette a kapcsolatukat. Ebből az időszakból származik a "Halkult, rejtő és becéző szavak…" kezdetű -- korábban is említett -- cím nélküli vers, amely az egyik legbensőségesebb, Adának szóló költemény. Az asszony július első napjaiban hagyhatta el a szanatóriumot, és a költő pár héttel későbbi, Aradon tett látogatásáig nem maradt fenn egyiküktől sem levél. Ady Aradon találkozott Adával és családjával, és rádöbbent, mennyire nem ismerte az asszonyt. A kapcsolatuk utolsó fellelhető dokumentuma a költőnek az Aradi Közlöny szerkesztőjéhez írt levele. Ebben helyreigazítást kér, amiért az augusztus 20-i számban egy név nélkül megjelent cikk házassági botrányként említi kapcsolatukat. Kettőjük szerelméről és kapcsolatáról a költő 125. születésnapja alkalmából, a Petőfi Irodalmi Múzeum által megjelentetett Ady szerelme: Ada című kiadvány szolgálhat további érdekességekkel.