A Pennaháború:
Beregszászi Nagy Pál (1750?-1828) nyelvész, nyelvtörténész volt. Sárospatakon kezdte iskoláit, majd külföldön folytatta, az erlangeni egyetemen később tanított is. A keleti nyelvek professzora, egyik kutatási területe a magyar nyelv keleti kapcsolataira irányult. Itthon részt vett a nyelvújítás körüli vitákban, az ortológusok sorait erősítve, bizonyos kérdésekben a legkonzervatívabbnak számított. Egyik leghíresebb műve az 1815-ben megjelent Dissertatio philologica de vocabulorum derivatione ac formatione in lingua Magyarica (1815), amely dolgozat kirobbantója volt a közte és Kazinczy között lezajlott ún. Pennaháborúnak.
Előzőleg már találkozott egymással Kazinczy és Beregszászi, 1815 áprilisában Pesten, ami azért is lett emlékezetes Kazinczy számára, mert kiderült, hogy Beregszászi nem ismeri a kor magyar íróit, például Baróti Szabó Dávidot vagy Pápay Sámuelt. Ezt többször, több helyütt felemlegeti, mint egy cáfolhatatlan érvet arra, hogy Beregszászinak ez alapján nincs joga a magyar nyelv kérdésében nyilatkozni. Ebben a levelében is előhozza ezt az anekdotát: "De engedje az Úr mondanom, hogy az Úr magyarúl úgy nem tud, a' hogy azt nem tudta, míg az elmult april. 18dikán nekem kelle megmagyaráznom, hogy kicsoda Baróti Szabó Dávid és kicsoda Pápay Sámuel, kiknek az Úr, a' mint solennissime protestált hogy azt nem csintalan ironiából, hanem való hangon mondja, mind addig neveiket nem hallotta".
A levélváltások után Kazinczy nyomtatásban is megjelenteti a Dissertatio-ra szánt terjedelmes válaszát, a Tudományos Gyűjtemény 1817/XII. számában. Erre Beregszászi már csak három évvel később felel, az 1820-ban kiadott könyvében, amelyben összefoglalja az általa elnevezett Pennaháborút.
A levél:
Habár az eredeti levél holléte eddig ismeretlen volt, a létezéséről, valamint szövegének nagy részéről tudott az irodalomtörténeti szakma és a nagyközönség is. Mind Kazinczy, mind pedig Beregszászi bemásolta egy-egy művébe: előbbi a Glottomachusok című levélgyűjteményébe, utóbbi pedig a fentebb is említett összefoglalásába, a Penna-háborúba (1820). Emellett létezik egy Kazinczy által készített másolat is, az MTA könyvtárában. Váczy János ezek alapján szerkesztett be egy szövegváltozatot a Kazinczy levelezését tartalmazó kötetekbe. Kazinczy a levélben először említést tesz a Pesten történt találkozásukról, csak ez után tér át a nyelvi kérdésekre. Számos példát hoz nézetei alátámasztására, több szót igyekszik etimológiailag magyarázni, többnyire azonban rosszul. Emellett pedig egy elméleti kérdésben is állást foglal: szerinte a szerzőnek hatalma van a nyelv fölött, "az Író parantsolja hogy úgy legyen, 's úgy lesz". Ezzel szemben Beregszászi azt állítja, hogy a gyakorlat az úr a nyelvekben, semmiképpen sem az író ("Usus ergo dominatur in linguis, Scriptor nequaquam").
Végezetül pedig felmerül egy személyes szál is, ahol Kazinczy unokaöccséről, Istvánról esik szó. Erre a személyes témára, amelyet több levelükben is említenek, már felfigyelt az irodalomtörténeti szakma is (Orbán László, A pennaháború rejtett ütközete: Beregszászi Nagy Pál kiadatlan levelei egy vita hátterében, ItK 2012.), éppen azért, mert az eddig ismert levélváltozatokban nyilvánvaló hiány van. "István öcsémmel szóltam a pataki examenben. Azt felelte, hogy nincs oly bíró, a kinek elítélése alá ne eressze a kérdést, s csudálkozik rajta, hogy az Úr őtet igazságtalannak tartsa stb."; "Köszönöm a Tek. Úrnak, hogy dolgomban Tek. Kazinczy István Úrral szóllott etc."; "Az öcsém Kazinczy István stb… Maradok szíves tisztelettel, ha mint írók egymást vagdaljuk is, az Úrnak Prof. Úrnak alázatos szolgája Kazinczy Ferencz." A "stb.", "etc.", valamint a három pont jelzik, hogy az eredeti levelekben bővebben is szó eshetett az említett "dologról", ám sem Kazinczy a Glottomachusokba, sem pedig Beregszászi a Penna-háborúba nem másolja be ezeket a részeket (vélhetőleg azért, mert nem tartozik szorosan a kialakult nyelvi, irodalmi vitához). Ez az eredeti levél azonban tartalmazza a teljes szöveget. A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy tételünk páratlan kordokumentum. Egyrészről ez a Pennaháború egyik állomása, méghozzá Kazinczy részéről ez az első "csapás". Másrészt a levél által betekintést nyerhetünk a nyelvújítás korának heves vitáiba, érveket, tényeket, és eszméket ismerhetünk meg. Végezetül pedig a levél segítséget nyújthat az irodalomtörténészeknek és filológusoknak, hogy az eddig csak másolatból ismert levélváltozatot pontosítsák, a hiányzó részeket pótolják az eredetiből.
3 beírt oldal. Kelt: Széphalom, 1815. VII. 15. A hajtogatások mentén enyhén sérült darab, apró szöveghiánnyal.