Eros Immaterialis. -- tizennégy litográfiája / Vierzehn Lithographien von Victor Erdei

Kézzel számozott példány 93/180. [2] + 14t. + [2]p.

Erdei Viktor, 1906-ig Epstein Győző, (1879–1945) festő, grafikus és szobrász, Karinthy Frigyes nővérének, Karinthy Adél Jusztina festőművész férje. Erdei Hollósy Simonnak, a XIX. századi magyar naturalizmus és realizmus egyik legjelentősebb mesterének, a modern magyar festészet bölcsőjének tartott nagybányai művésztelep alapítójának volt tanítványa. Erdei a nagybányai körhöz tartozott, tanulmányait Münchenben és Párizsban folytatta. 1924-től Nagyszőlősön élt (ma Vynogradiv, Ukrajna), ahol a helyi zsidó közösség hagyományainak és mindennapi életét kutatta. A 30-as évek közepén Budapestre költözött, ahol elvonultan élt, a munkájának szentelte magát. Alkotásai az ún. Spirituális Festőművészek Társasága képviselőinek stílusával álltak rokonságban. Művészete távol áll a mesterségbeli külső hatások érvényesülésétől, a formák belső, lényeges tartalmát keresi, a részletmegfigyelések összefoglalására törekszik. Ez az irányvonal nyilvánul meg legfeltűnőbben sokszor hajszálfinomságú rajzaiban és litográfiáiban, melyre remek példa az "Eros immaterialis" kőrajzgyűjtemény is.
Bálint Aladár, a Nyugat 1911/17. számában így ír a műről: „Két test egymásnak teremtettségének forró himnusza ez, az örök erotika, soha ki nem hülő lobogó láng, mindenrangú emberi művészet legfőbb rúgója. … Erdei Viktor a felsebzett, gyötrődő vágyakozást, az erotika marcangoló sikoltását vitte bele litografiáiba. Magábafordult erotika, a terméketlenség szikkadt erotikuma. … Izgalmas rándulással borulnak egymásba a kúsza vonalak, a formák, amit kifejeznek, bonyolult mechanizmus formái, életegyenlet eredői, amelyek nem foglalhatók két számjegy közébe. Elsiklanak, a naturalizmusból kiépített stilizálás lehetőségeitől gőgösen, elszántan másfelé fordulnak. Szimbolizál. Nem eszméket, hanem érzéseket, azokat sem végső preciz kialakulásukban, hanem eruptiv feszültségük periodusában.”

Az albumhoz tartozó előszót az az Eisler Mihály József (?–1944) ideggyógyász és pszichoanalitikus jegyzi, aki 1929-ben neuraszténia gravissal kezelte József Attilát, amikor az ifjú költő belebetegedett a Vágó Mártával való szakításba. Eisler a Magánalkalmazottak Biztosító Intézet orvosaként a szerelem tudományos vizsgálatát fontosnak tartó Ferenczi Sándor kollégája és híve volt. (Valachi Anna: „»Láttam, hogy a mult meghasadt«: Terápiás modellből mágikus önteremtési rítus”). Eisler ismert volt képzőművészeti körökben is; műgyűjtőként és elméleti szakemberként egyaránt számon tartották. Különösen Gulácsy Lajos munkái iránt érdeklődött, akiről több cikket is megjelentetett.

A szöveg német és magyar nyelven készült, jelen példányból hiányzik a magyar nyelvű bevezető. Japán papírra nyomtatva, félvászon borítékban, litografált címvignettával; a belső lapok ezüstnyomással díszítettek. Folio.