Kisméretű, kéziratos Korán. Szerény, de díszes kivitelezésű, tehát nem díszpéldánynak készült, hanem gyakori használatra szánhatták, nem csupán talizmánként, amint azt a számtalan széljegyzet is tanúsítja. Kis méretéből fakadóan úti példány lehetett. A Korán-kéziratokban alkalmazott írásképi és képi formulák viszonylagos állandósága és a visszafogott (részben sérült) díszítés miatt a kézirat közelebbi datálása elég bizonytalan, valamikor a XVII–XVIII. századra tehető. A végig egyenletes, szépen formált naskh írás, amellyel a Korán szövegét írták, gyakorlott mester kezére vall. Az első díszlap sérült, de a meglévő részek szerényebb kvalitást tükröznek. Az első két díszes lap után következő négy lap későbbi (talán XVIII–XIX. századi) pótlás, mind a használt papír, mind a díszítés és az íráskép elüt a kötet többi részétől. A kötet több oldalán kisebb, jellemzően a margókat érintő beavatkozással járó restaurálás, javítás nyomai láthatók. A kézirat datálásához még kötése visz a legközelebb, amely XVIII. századi, festett rokokó pergamenkötés, láthatóan európai, közelebbről velencei munka. Európai használatára utal gerincén az „Alcoran Arabice” vignetta, továbbá az első oldalon olvasható „Alcoranus Arabice integer” („Teljes arab nyelvű Korán”), és az utolsó oldalon látható „Alcoranus Arabice” bejegyzés. Utóbbi kettő XVII-XVIII. századi, európai kéz írása.
Az iszlám könyv- és írásművészeten belül a Korán helyzete mindig is speciális volt. Mivel a helyes értelmezés elengedhetetlen, szövegét a korai idők emlékezetsegítő kéziratait leszámítva mindig a rövid magánhangzókat, betűkettőzéseket és más nyelvi sajátosságokat jelölő mellékjelekkel együtt írták le, amelyeket az arab írás hétköznapi használata során szinte soha nem tesznek ki.
approx. 17–18th century
Small Qur’an manuscript with modest but fine illumination. Supposedly not made not as a talisman, nor for decorative purposes but for everyday use, especially during travel – the handwritten notes on the margins also indicate this latter aspect. The fine, stable use of naskh script, in which the text was written, indicate a skillful master, even though the quality of the carpet page is somewhat lower than one would expect based on the rest of the manuscript. Albeit it is hard to judge this, sincet he first two leaves are damaged and partially restored and the next four leaves have been replaced at some point in the 18th or 19th century – the different type of paper and the different script are clear sign of this. Signs of restoration can be seen on other pages of the manuscript as well. Since the formulation of a Qur’an manuscript followed more or less the same rules for centuries it is hard to tell the age of this exact manuscript. It was probably made sometime between the 17th and 18th centuries – almost certainly not later, as its binding, a 18th century parchment gives the key of terminus ante quem. There are a few traces of its use in Europe: a vignette on the spine („Alcoran Arabice”) and two handwritten notes in Latin from the 17th or 18th century on the very first and the very last page: „Alcoranus Arabice integer” („Full Qur’an in Arabic”) and „Alcoranus Arabice”, respectively.