Divatkép. Melléklet a „Pesti hölgy divatlap” XXIII. számához. [Színezett litográfia]

"Monaszterly és Kuzmik divattárából Pesten. Pest, December 1. 1865."

A metszeten két téli ruhát viselő hölgy látható enteriőrben. A bal oldali nőalak a széleken arannyal hímzett fehér szalaggal díszített zöld szoknyát visel, hozzá arany hímzéssel gazdagon ékesített fehér hermelines kabátkát, fején színben harmonizáló fejdísszel, míg a jobb oldali nőalak fekete körökkel tarkított selyem szoknyát, hozzá gazdagon hímzett, galléros prémkabátkát, fején arannyal díszített fekete toque-al. Mindkét hölgyön kesztyű, a szoknya a 19. század közepén újra elterjedt krinolin. Hajuk, a korszellemnek megfelelően, hátrafésült, oldalt és hátul fürtökkel díszített.

Az 1860-as évek elején a női sziluett jelentős átalakuláson ment keresztül: a ruhák elülső része ellaposodott, míg hátul a terjedelmesebb formák váltak meghatározóvá. A derékvonalat széles szalagcsokrok hangsúlyozták, a textíliákat pedig egyre gazdagabb díszvarrás és zsinórozás jellemezte. Különösen látványos volt a fejfedők divatja, ahol a napszaknak és alkalmaknak megfelelő, változatos anyagú (csipke, tüll, bársony, selyem, sőt papír) főkötők és kalapfajták – mint a florentine vagy a toque – domináltak. A kiegészítők kiválasztásánál a párizsi divat követése mellett alapvető szempont volt az évszakhoz, az időjáráshoz, valamint a viselő korához és családi állapotához való szigorú alkalmazkodás. Az 1870-es és 80-as évekre a hajviselet is átalakult, szabaddá téve a nyak vonalát.

A 19. század hatvanas éveire tehető a magyarországi divatlap-műfaj szerkezeti és funkcionális transzformációja, amely során a korábbi, általános közönséget célzó szépirodalmi profilú lapok specifikus női szaklapokká alakultak át. E folyamat eredményeként a kiadványok elsődleges tárgyává a divat, a szabás-varrás és a kézimunka vált, miközben az irodalmi és ismeretterjesztő tartalom szekunder szerepkörbe kényszerült. A korszak meghatározó, nemzetközi léptékű vállalkozása a lipcsei Bazar volt, amelynek magyar kiadásaként Szabó Richárd 1866. január 1-jén indította el a Magyar Bazárt Emich Gusztáv gondozásában. Párhuzamosan e törekvésekkel a Pesti Hölgy-Divatlap szintén a korszak meghatározó médiumává vált, bár 1859-es alapításakor még a hagyományos szépirodalmi struktúrát követte. A lap 1867-től a hajdani negyvennyolcas honvédszázados, majd pesti nyelvtanár, Király János szerkesztésében, Komócsy József főmunkatársi közreműködésével nyerte el végleges arculatát. Havonként kétszer jelent meg, kis kettedrét alakban nyomták, a színes borítékot Herz János, a lapot id. Poldini és Noseda, később Bartalis. A „szerelem poétájaként” ismert Komócsy nemcsak a női közönség körében aratott osztatlan sikert, hanem Deák Ferenc személyes pártfogását is élvezte, ami jelentős presztízst kölcsönzött a kiadványnak. A kiadvány innovációja az aprólékos, fogyasztóorientált divatleírásokban rejlett: a szövegek nem csupán esztétikai útmutatót adtak, hanem pontos költségvetési és beszerzési adatokat is közöltek, ezzel hatékonyan reklámozva a pesti divatkereskedéseket. Bár irodalmi színvonala elmaradt a korábbi évtizedek nívójától, hírei és szakmai tájékoztatói miatt a lap megkerülhetetlen szakmai orgánummá vált. A piaci konszolidáció jegyében a folyóirat 1873 szeptemberétől Budapesti Bazár címen folytatta működését, végleg rögzítve a divatlapok új, gyakorlatias típusát a magyar sajtótörténetben. (Nagydiósi Gézáné: Magyarországi női lapok a XIX. század végéig. OSZK Évkönyve 1957.)

M.: 31,4×22,5 cm

Papír, színezett litográfia. Hajtás nyoma, bal szélen apró szakadás, ezt leszámítva jó állapotban.