![[HOLOKAUSZT] Rátkai Károly újságíró mauthauseni hagyatékrésze - dokumentumok a lágeréletről Mauthausen - Budapest, 1944. szeptember 14. - 1947. március 1.](https://kozpontiantikvarium.hu/sites/default/files/2026-03/ratkaikaroly1.jpg "[HOLOKAUSZT] Rátkai Károly újságíró mauthauseni hagyatékrésze - dokumentumok a lágeréletről Mauthausen - Budapest, 1944. szeptember 14. - 1947. március 1.")
[HOLOKAUSZT] Rátkai Károly újságíró mauthauseni hagyatékrésze - dokumentumok a lágeréletről
Mauthausen - Budapest, 1944. szeptember 14. - 1947. március 1.A hagyatékrész – mely Rátkai Károly (1895–1964) újságíró, szerkesztő Halmos Friderikának, későbbi feleségének Mauthausenből írt három levelét, Friderika két válaszlevelét, továbbá a koncentrációs tábor kiszabadult foglyait ábrázoló fényképét tartalmazza – a történelem egyik legsötétebb fejezetének egyedülálló, belső nézőpontú krónikája.
Rátkai Károly (1895–1964) elismert újságíró és szerkesztő életútját az 1944-es német megszállás törte ketté, amikor egyből letartóztattak és a mauthauseni koncentrációs táborba deportálták. Hazatérése után, 1945-ben a Genius gondozásában jelentette meg Két torony című visszaemlékezését, amely a magyar emlékezetpolitika egyik fontos dokumentuma. A karrierjét, melyet olyan neves lapoknál kezdett, mint a 8 órai Újság vagy az Esti Kurir, ahol végül a szerkesztést is átvette, a háború után hazatérve a Kis Újságnál és a Szabadságnál folytatta. 1948-ban már a Fővárosi Közlöny felelős szerkesztőjeként és Budapest sajtóosztályának vezetőjeként tevékenykedett.
Két torony című memoárja nem csupán a lágerrendszer technikai és kegyetlen működését mutatja be a maga tárgyilagosságával, hanem egyedülálló portrét fest a magyar politikai, gazdasági és szellemi elit (például Andorka Rudolf, Goldberger Leó, Peyer Károly, Rassay Károly vagy Sigray Antal) fogságban töltött mindennapjairól, valamint eszmeiségükről. Ahogy Rátkai szerelméhez írt leveleinek, művének sem a nagy háború történelmi eseményei adják a témát, hanem a napi élet apró gondjai, a múlt és jövő képei, az étel, az alvás, a test, a lét fizikai szükségletei, az SS, a túlélés lehetőségei. Rátkai leírásából kiderül, hogy a magyar politikai foglyok egy része a főtáborban - a magyarországiak annak 19-es barakkjában - „prominens” státuszt élvezett, mellyel elhárult a legnagyobbnak tartott veszély: a Mauthausen valamelyik altáborába, főképp Gusen kőbányáiba, tárnasorába való áthelyezés, amely a gyors pusztulással volt egyenlő. Bár szabadságuktól megfosztották őket, a zsidó foglyokhoz vagy az altáborok kőbányáiban dolgozókhoz képest enyhébb körülmények között – híreket hallgatva, vitatkozva és könnyebb fizikai munkát végezve – éltek. Rátkai az az értékőrző részlegben dolgozott egészen a felszabadításig. A könyv erejét az adja, hogy szerzője újságírói pontossággal rögzítette a látottakat, miközben írói érzékenységgel formálta irodalommá a felfoghatatlan szenvedést.
Rátkai Károly levele Halmos Friderikának. Mauthausen, 1945. május 11.
Szerelmének, második feleségének (1848-ban házasodtak össze) írt levelében Rátkai beszámol a lágerben töltött utolsó pár hónapról. Május 5-én érkezett meg az első amerikai csapat a táborba, s a levél szerzője „végre felszabadultan írhat, egyelőre még a drótkerítés mögül, de már teljesen szabadon”. A levél jól szemlélteti az átélt borzalmak hatása alatt sínylődő lélek állapotát; az éhezés és az ételek leírása dominál, hiszen nem pusztán az éhhalál fenyegette folyamatosan a foglyokat, hanem a rettegés, hogy a legyengült szervezetűeket elgázosíthatják. Rátkai beszámol még az amerikaiak által bevezetett intézkedésekről is.
2 fol., 4 beírt oldal. A fol.2 versoján cenzori katonai bélyegző: Military Cenzorship – Civil Mails 0263). Hajtás nyoma, pár mikro szakadás, nagyon jó állapotban.
Rátkai Károly levele Halmos Friderikának. Mauthausen, 1944. november 26.
Német nyelvű levelében Rátkai megköszöni Cupy becenéven szólított szerelmének 14 csomagját és 14 levelét. Biztosítja szerelméről és kifejezi reményét, hogy a lány nem felejtette el őt és várja haza. A levélből kitűnik, hogy Friderika ad hírt Rátkai családjáról is: édesanyjáról és gyermekeiről.
1 fol., 2 beírt oldal. A recton pecsételt szám, a verson a fogoly személyes, illetve fogvatartotti adatai (Block 16., Stube B, Nummer 66285). A tinta néhol elhalványult, a papírt tintafolt szeli át. Hajtás nyoma, apró szakadások. Ezt leszámítva jó állapotban.
Rátkai Károly levele Halmos Friderikának. [Mauthausen], é. n.
Német nyelvű levelében Rátkai ugyancsak megköszöni Cupynak 10 levelét és 12 csomagját, és arra bíztatja, hogy küldje továbbra is minden héten a híreket és a csomagokat, hiszen ebből merít erőt. A barakk számából arra következtethetünk, hogy ez a levél 1944 novembere előtt keletkezhetett – a magyar foglyokat érkezésükkor a 19-es Block-ba helyezték el, Rátkai később került át másik barakkba.
1 fol., 2 beírt oldal. A recton nehezen kivehetővé halványult német nyelvű pecsét, a verson a fogoly személyes, illetve fogvatartotti adatai (Block 19., Stube B, Nummer 66285), továbbá egy pecsételt szám. Hajtás nyoma, kisebb szakadások, ezt leszámítva jó állapotban.
Boríték cenzori katonai bélyegzővel „Military Cenzorship – Civil Mails 0263”, továbbá a Nemzetközi Vöröskereszt Bizottságának és a Magyar Vöröskereszt Országos Bizottságának pecsétjeivel, valamint a verson cenzori vignettával „Verificato per censura”. A postai bélyegző datálása: 1945. július 2?. A verson Rátkai feladói rájegyzésénél egy újabb barakk, a Block. 15. szerepel.
Rátkai Károly által kiállított és aláírt nyugta. Budapest, 1947. március 1.
A névjegykártyájának (Dr. Rátkai Károly a Szabadság fővárosi rovatvezetője, a Fővárosi Közlöny felelős szerkesztője) versojára írt nyugta szerint Rátkai az édesanyját illető március hó első felére esedékes 200 forintos tartásdíjat felvette.
Halmos Friderika levele Rátkai Károlynak. Budapest, 1944. szeptember 14.
Német nyelvű levelében Friderika Rátkait örök szerelméről biztosít és biztatja, hogy erre gondolva tartson ki. Tolmácsolja családja üdvözletét.
1 fol., 1 beírt oldal. A recton, továbbá a borítékon R betűs bélyegző, a borítékon további számos pecsétek. A bélyeg kivágva. Hajtás nyoma. Nagyon jó állapotban.
Halmos Friderika levele Rátkai Károlynak. Budapest, 1944. október 20.
Német nyelvű levelében Friderika megköszöni a hozzá írt leveleket, valamint ebben a levelében is Rátkai iránt érzett szerelméről beszél, ami élete értelme és amely éppoly erős, mint 7 hónapja, amikor elváltak. Találkozásuk érdekében kitartásra biztatja.
1 fol., 1 beírt oldal. A recton R betűs bélyegző és egy számos pecsét. Hajtás nyomai. Jó állapotban.
A mauthauseni koncentrációs tábor kiszabadult foglyait ábrázoló fekete-fehér fotográfia.
Középütt mellényben gróf Sigray Antal (1879–1947) földbirtokos, politikus, a legitimista irányzat egyik vezetője látható. Sigray 1920 és 1939 között országgyűlési képviselő, 1942-től a Felsőház tagja, szembeszállt a németbarát külpolitikával és a zsidótörvényekkel. Mauthausenben szerzett betegségébe halt bele Amerikában.
Károly Rátkai was immediately arrested and deported to the Mauthausen concentration camp during the 1944 German occupation. Following his return in 1945, his memoir Két torony was published by Genius, becoming a significant document in Hungarian memory politics. Rátkai, who began his career at prestigious papers such as 8 órai Újság and Esti Kurir (eventually taking over editorial duties at the latter), continued his work after the war at Kis Újság and Szabadság. By 1948, he served as the editor of Fővárosi Közlöny and headed the press department of Budapest.
His memoir, Két torony, does more than offer an objective account of the technical and cruel machinery of the camp system; it paints a singular portrait of the daily lives and ideologies of the Hungarian political, economic, and intellectual elite in captivity (including figures such as Rudolf Andorka, Leó Goldberger, Károly Peyer, Károly Rassay, and Antal Sigray). Much like his letters to his beloved, Rátkai’s work focuses not on the grand historical events of the war, but on the minute struggles of daily existence: reflections on the past and future, food, sleep, the body, the physical necessities of life, the SS, and the possibilities of survival. Rátkai’s account reveals that a segment of Hungarian political prisoners in the main camp—specifically in Barrack 19—enjoyed "prominent" status. This status averted the greatest perceived danger: transfer to one of Mauthausen’s sub-camps, particularly the quarries and tunnels of Gusen, which equated to rapid extermination. Though deprived of their liberty, they lived in less severe conditions compared to Jewish prisoners or those in the sub-camp quarries, spending their time monitoring news, engaging in debates, and performing lighter physical labor. Rátkai worked in the valuables storage section (Effektenkammer) until the liberation. The strength of the book lies in the author’s ability to record his observations with journalistic precision while transforming inconceivable suffering into literature with a writer's sensitivity.
Letter from Károly Rátkai to Friderika Halmos. Mauthausen, 11 May 1945.
In this letter to his love and future second wife (married in 1948), Rátkai recounts the final months spent in the camp. The first American troops arrived on May 5, bringing "at last a sense of liberation; still from behind the wire fence for now, but already entirely free." The letter vividly illustrates the psychological state of the captives; descriptions of hunger and food dominate, as prisoners faced not only the constant threat of starvation but the terror that the physically weakened would be sent to the gas chambers. Rátkai also reports on the measures introduced by the Americans.
2 folios, 4 inscribed pages. Military censorship stamp on verso of fol. 2: "Military Censorship – Civil Mails 0263". Traces of folding, a few micro-tears, in very good condition.
Letter from Károly Rátkai to Friderika Halmos. Mauthausen, 26 November 1944.
In this German-language letter, Rátkai thanks his love—addressed by the nickname "Cupy"—for her 14 parcels and 14 letters. He assures her of his love and expresses hope that she has not forgotten him and awaits his return. The letter reveals that Friderika provides news of Rátkai's family, including his mother and children.
1 folio, 2 inscribed pages. Stamped number on recto; prisoner’s personal and detention data on verso (Block 16, Stube B, Number 66285). Ink faded in places, prominent ink stain crosses the paper. Traces of folding, minor tears. Otherwise, in good condition.
Letter from Károly Rátkai to Friderika Halmos. [Mauthausen], n. d.
In another German-language letter, Rátkai thanks Cupy for 10 letters and 12 parcels, encouraging her to continue sending news and packages weekly, as he draws strength from them. Based on the barrack number, it can be inferred that this letter predates November 1944, as Hungarian prisoners were initially placed in Block 19 upon arrival.
1 folio, 2 inscribed pages. A faded, barely legible German stamp on recto; prisoner’s personal and detention data on verso (Block 19, Stube B, Number 66285), plus a stamped number. Traces of folding, minor tears; otherwise in good condition.
Envelope with "Military Censorship – Civil Mails 0263" stamp.
Also features stamps from the International Committee of the Red Cross and the National Committee of the Hungarian Red Cross, with a censorship vignette on verso: "Verificato per censura." Postmark dated: 2? July 1945. Rátkai's sender notation on the verso indicates a new barrack: Block 15.
Receipt issued and signed by Károly Rátkai. Budapest, 1 March 1947.
Written on the verso of his business card (Dr. Károly Rátkai, Columnist for Szabadság, Responsible Editor of Fővárosi Közlöny), the receipt confirms that Rátkai received 200 Forints due to his mother for the first half of March.
Letter in German from Friderika Halmos to Károly Rátkai. Budapest, 14 September 1944.
Friderika assures Rátkai of her eternal love and encourages him to persevere by holding onto this thought. She conveys his family's greetings.
1 folio, 1 inscribed page. "R" stamp on recto and the envelope; the envelope bears numerous further stamps. Stamp cut out. Traces of folding. In very good condition.
Letter in German from Friderika Halmos to Károly Rátkai. Budapest, 20 October 1944.
She thanks him for his letters and speaks again of her love for him, which she calls the meaning of her life, remaining as strong as it was seven months ago when they were separated. She urges him to endure for the sake of their reunion.
1 folio, 1 inscribed page. "R" stamp and a numerical stamp on recto. Traces of folding. In good condition.
Black-and-white photograph depicting liberated prisoners of the Mauthausen concentration camp.
In the center, wearing a vest, is Count Antal Sigray (1879–1947), landowner, politician, and a leader of the legitimist movement. An MP between 1920 and 1939 and a member of the Upper House from 1942, Sigray opposed pro-German foreign policy and the anti-Jewish laws. He died in America from the illness he contracted in Mauthausen. In excellent condition.