Sziget és tenger. Versek

Első kiadás. 100p.

Előszó: "Örökkék ég a felhők mögött (Valló más helyett hitvallás.)
Az első könyvem első oldalára a „soha-megnem-elégedés" himnuszát írtam be... Nincs jogom hát panaszkodni, ha ma is elégedetlenül futok még; sokat szereztem, sokat el is dobtam; egy vállrándítással; gesztusaim idegesek voltak és türelmetlenek; soha le nem ültem egy pillanatra sem; gazdagságomban szegénynek éreztem magamat és fáradtságomban nyughatatlannak; nemcsak a könyvembe, homlokomra is fel van írva a „soha-megnem-elégedés". Futottam hősen, szüntelen, lélekzetlen ; olykor szinte elbukni látszottam; s hasonlítottam ahhoz a fához, melynek koronáját földig csapja a szél... Mi tart fönn ? Mi a gyökér, mely nem szakad el? mely elpusztíthatatlan táplál valami kimeríthetetlen erővel? „A hit az élet ereje: az ember, ha egyszer él, akkor valamiben hisz... Ha nem hinné, hogy valamiért élnie kell, akkor nem élne"... Ezek a szavak, Tolsztoj szavai, járnak az eszemben, s vizsgálom, mit hiszek ? Ó, örökkék ég minden felhők mögött; kiirthatatlan optimizmus!" 

Babits Mihály költészetében jelen kötet fordulópontnak számít, fontos előszavában nagyjából megtagadja korai individualista költészete világnézetét. A költő a közösség elől elvonul a magányba a hegyre és a szigetre, egyúttal visszatér a rímekhez. Magánya más, nem önző, mert megfigyeli és megosztja a közösséggel az eseményeket, költészete a köznek szól, felmutatja, hogy él a szellem ebben a szellemgyalázó korban. A költő pályája a Sziget és Tenger kötettel ért legmagasabb fokára,” – írja kritikájában a kötetről Szerb Antal. A mű újrakiadására csak a rendszerváltás után került sor, a Rákosi–Kádár-korban a kötet több szempontból kiadhatatlannak bizonyult, egyfelől a katolikus szellemű előszó, de főképpen a Csonka-Magyarország című költemény miatt, amelyet minden 1945 és 1990 közötti Babits-összesből tendenciózusan kihagytak, eltagadva még a létét is.  

Kiadói papírborítóban. Körülvágatlan, jó példány.

Stauder–Varga 42. Botka 285.