Isten előtt járóknak tökéletessége; Avagy, igaz kegyességnek és szentségnek úttya;

 Melylyet az Sz. Irásbúl, és a régi Sz. Atyáknak s-egyéb hiteles Doctoroknak tanításokbúl, hüséges munkával le-irt –.– Hogy az idvözülni kivánkozó hívek a Szenteknek példájok szerint, olly Szentséget érhessenek ez életben, melynek vége minden bizonnyal az örök boldogság légyen.

[27] + 531 + [17]p. Az előjáró beszéd utolsó két lapja másolattal pótolva.

Otrokocsi Fóris Ferenc (1648–1718) a XVII. századi magyar protestáns értelmiség egyik jelentős alakja volt: református lelkész, teológus és író, gályarab préfikátor és emlékíró. Megjárta Angliát, Németországot és Olaszországot. Később fokozatosan az irénizmus felé hajlott, és ennek szellemében 1694-ben katolizált. Kempis Tamás Krisztus követése című műve ihletette meg jelen munkát, amelyet e 1694-es utazása során olvasott. Az isteni szeretet és a világi hívságoktól való elfordulás gondolata olyannyira megragadta, hogy 1695-ben elkezdte írni saját, a kegyesség és lelki tökéletesség gyakorlására ösztönző munkáját, melyet egy római útja után, 1698-ban fejezett be. A szerző arra buzdítja olvasóit, hogy vonuljanak vissza a világ zajától, vizsgálják meg szívüket, és keressék az Istennel való belső, csendes egyesülést, felismerve saját gyengeségüket. Emellett a mű nyíltan megszólítja a katolikus egyházon kívülállókat is, azzal érvelve, hogy a valódi kegyesség és szentség útja teljes egészében a katolikus egyház tanításaiban található meg, ezáltal lelki egységre hívva őket. A munkát Eszterházy Pál nádornak és nejének Tököli Évának ajánlotta.

Korabeli egészbőr kötésben, vaknyomásos díszítéssel a kötéstáblákon és a gerincen. Körül aranyozott lapélekkel, illetve gyönyörű virágmintás poncolással. Csirmaz Pál és Borda Lajos ex libris matricájával. Ritka.

RMK I. 1547