A setet haynal-csillag-utan budoso luteristak vezetője. Mely útba igazíttya a’ Vittebergai Academiának Fridericus Balduinus-által ki-bocsátot feleletit a’ Kalaúzra.

[2] + 481 + [5]p. A címlap díszes fametszetű keretben. Első kiadás.

A magyar barokk hitvitázó irodalom egyik kiemelkedő darabja Pázmány Péter e ritka és becses katolikus vitairata, amely a főművét, a Kalauz-t (Isteni igazságra vezérlő kalauz, 1613) ért protestáns bírálatokra adott határozott válasza. Mivel a hazai evangélikusok nem tudtak átütő választ adni a Kalauz érveire, Klazekovits István csepregi prédikátor és szuperintendens – Thurzó György nádor, majd fia, Imre és özvegye, Czobor Erzsébet jelentős anyagi támogatásával – latin nyelvre fordította Pázmány főművét, hogy a vitába a kor neves külföldi teológusait is bevonhassák. Ennek nyomán Fridericus Balduinus (Friedrich Balduin), a wittenbergi egyetem professzora 1626-ban tette közzé latin nyelvű bírálatát Phosphorus veri catholicismi („Az igaz katolikusság hajnalcsillaga”) címmel.

A protestáns kritikák tizenhárom évvel a Kalauz megjelenése után, latin nyelven láttak napvilágot, így sem stílusukban, sem teológiai mélységükben nem tudták ellensúlyozni Pázmány mesterművének hatását. Pázmány már a következő évben, 1627-ben kiadta válaszát, amelynek címlapján közvetlen, ironikus szójátékkal reagált Balduin „Hajnalcsillagára”. Bár a legmagasabb szintű nemzetközi teológiai disputáról volt szó, Pázmány tudatosan a magyar nyelvet választotta, amellyel elejét vette egy elhúzódó nemzetközi vitának, a küzdelmet pedig visszaterelte a magyar olvasóközönség körébe. Nyelvválasztásának elvi okait az Oka és czéllya a’ mostani Irásomnak című bevezetésben így indokolja: 

„És jóllehet Deákul-is tudok, de mivel a Kalaúzt a’ Magyarokért, Magyarúl írtam, aňak óltalmát is Magyarúl akarom írnyi a, Nemzetségemnek lelki orvosságáért. Tudom, ebben senki meg nem ütközik. Mert, ha másnak szabad a’ Magyar könyvre Deákul felelni; engem sem tílthat, hogy Magyarul ne írjak a Deák könyvre.”

A vitázó Pázmány lángelméjét Sík Sándor így jellemzi (1939): „…az első pillanatban meglátja az ellenfél gondolatmenetének gyengéit, mindig kezeügyében találja a kellő érveket [...] Még legjobbjaik is, mint Balduinus és Alvinczi, akik képzett hittudósok és gyakorlott dialektikusok, nehézkesnek, hosszadalmasnak, szegényesnek tűnnek fel, mikor vele kell összemérniök más csatákban jól bevált fegyvereiket.” (Hargittay 2016)

Korabeli, kissé viseltes, szúrágta pergamenkötésben, kettő helyett egy pár bőr kötőszalaggal. A sérült gerincen kopott kézírásos címvignetta. A lapokon némi foxing. Körül piros lapélekkel.

RMNy 1376., RMK I 558.