Prolusio I–III. [3 mű]

Prolusio I. habita in auspiciis collegii hungarici die VIII. mensis Novembris anno MDCCCII... De Praeiudicio communi, et noxio, natis hungaris, studium linguae patriae non esse necessarium, nil utque audituris, quod non scrient, et in tradendo latini sermonis usu offensis. 20 p.

Hozzá: Révai, [Miklós János] Nicolaus Ioannes - Prolusio II. habita in auspiciis collegii hungarici die IX. mensis Novembris anno MDCCCIII. Pestini, 1806, Typis Mathiae Trattner. 16p.

Hozzá: Révai, [Miklós János] Nicolaus Ioannes - Prolusio III. habita in auspiciis collegii hungarici die X. mensis Novembris anno MDCCCIV. Pestini, 1806, Typis Mathiae Trattner. 20p.

Révai Miklós (latinos nevén Joannes Nicolaus Révai; 1750–1807) nyelvész, egyetemi tanár és író híres beköszöntő beszéde (prolúziója), amelyet a pesti egyetemen elhangzott előadásai alkalmából írt. Révai Miklóst 1802-ben nevezték ki a pesti egyetem magyar nyelv és irodalom professzorává. Ezt a latin nyelvű székfoglaló beszédet (az első prolúziót) 1802. november 8-án tartotta meg az egyetemi kurzusa megnyitásakor (bár nyomtatásban csak 1806-ban jelent meg a II. és III. prolúzióval együtt). A beszéd alcíme rávilágít a korszak legfontosabb nyelvi és kulturális vitáira. Magyarra fordítva a fő témája: „Arról a közkeletű és káros tévhitről, miszerint a született magyaroknak nem szükséges az anyanyelvüket tanulmányozniuk...” Révai ebben a műben hevesen kelt ki azon nemesi és értelmiségi előítélet ellen, amely szerint a magyar embernek nem kell tanulnia a saját nyelvét, mert azt úgyis tudja, a tudomány és a művelődés nyelve pedig kizárólag a latin.

Három ritka, különálló, de összetartozó füzet enyhe rozsdafoltokkal. Első kiadások.