Kempis Tamasnak Christus követeserül négy könyvei, mellyeket magyarrá forditott Pazmany Peter esztergami ersek. [Bécs] (Viennae Austriae), 1638. [ex Officina typographica Gregorii Gelbhaar]. [10] + 436p. Példányunkban a rézmetszetű címlap egyharmada, valamint az utolsó előtti két levél kiegészített, az utolsó pótolt. Pázmány Péter híres Kempis fordításának második kiadása. A lelki életet elemző kifejezések magyar megfelelőjének megteremtésével a hazai irodalom és anyanyelvűség figyelemre méltó alkotásává emelkedett. Ez Pázmány írói tudatosságából fakad, melyet jól jellemez az előszónak az a kijelentése, miszerint arra törekedett, hogy a fordítás: „ne láttatnék Deákból csigázot homályossággal repedezetnek, hanem oly kedvesen folynék a szó mint-ha először Magyar embertül magyarúl iratot volna”. Bár szövegében elkerülhetetlenül maradtak latinizmusok, írása mind a mai napig a legsikerültebb Kempis fordításnak tekinthető. Új fordítás csupán majdnem 200 évvel később, 1807-ben született. A munka magyar nyelven elsőként Vásárhelyi Gergely teljes fordításában látott napvilágot (Kolozsvár, 1622), azonban Pázmány munkája (első kiadása Bécs, 1624) elődjénél jóval népszerűbbé, elterjedtebbé vált. Népszerűségét bizonyítja, hogy számtalan kiadása jelent meg, XVII. századi kiadásait pedig annyira használták, hogy csupán néhány példány maradt ránk belőlük. Ez a második kiadás szerkezetében, beosztásában megegyezik az első kiadáséval, azzal a különbséggel, hogy a sajtóhibajegyzéket nem tartalmazza, címlapja az első kiadás címlapjának utánmetszése. Szabó Károly ugyan felveszi bibliográfiájába a Pázmány-féle fordítás állítólagos 1604-es kiadását, azonban mára bebizonyosodott, hogy ez csupán egy korábbi bibliográfiai tévedés folytán került be az irodalmi köztudatba. A vallásos érzület megújítását, személyessé tételét célzó elmélkedéseket tartalmazó mű, az ellenreformáció egyik legfontosabb oszlopa. A fordítás eredetije a De imitatione Christi libri quattuor című elmélkedő könyv, amely a középkor végétől számtalan kiadásban terjedt el. Szerzője Thomas Hemmerlein a Kempis, közismert nevén Kempis Tamás, németalföldi ágostonrendi kanonok, a vallásos élet megújítását célzó középkorvégi irányzat, a devotio moderna úttörője. Rendkívül ritka mű, közgyűjteményben összesen három példánya ismert. Árverésen tudomásunk szerint a világháború óta ez az egy példány szerepelt csak. (Központi 165/98)  Poss.: „Ex libris Georgy Görgey” Korabeli pergamenkötésben. RMNy. 1713. RMK I. 674. Borda 7835. In contemporary vellum-binding.