Bétsben, 1790, Hummel János Dávid betüivel. 46p. Első kiadás.

A magyar felvilágosodás egyik programadó írása. Az 1781-ben született röpiratban a szerző hangsúlyozza egy tudományos akadémia létrehozásának szükségességét, kidolgozva annak működési szabályzatát is. Kifejti, hogy a leendő akadémiának a tudomány széles körű terjesztése a feladata. Híressé vált gondolata ("Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem") szellemében a tudományok magyar nyelven való művelése mellett érvel. 

Szüry: 576.

Elékötve:

[Báróczi Sándor]: A védelmeztetett magyar nyelv. Vagyis a deákság mennyire szükségesvoltárólvaló kettős-beszélgetés. 
Bétsben, 1790. Hummel Dávidnál. 83p.
 

A magyar nyelv védelmében született röpirat a magyar felvilágosodás egyik fontos darabja. 1789-ben, amikor II. József germanizáló törekvései a nyelv ügyét az érdeklődés középpontjába emelték, a "Hadi és más nevezetes történetek" című bécsi magyar újság szerkesztői, Görög és Kerekes pályázatot hirdettek a magyar és latin nyelv szükséges voltáról szóló értekezésre. Az egyik pályázó a latin nyelv uralmának helyreállítását sürgette. Erre a névtelen pályamunkára felelt Báróczi e párbeszédes formában megírt művével.

Szüry: 358. 

A címlapokon Kepess György, a borító versoján Csirmaz Pál ex librise.

Későbbi, enyhén viseltes félvászon kötés, a gerincen aranyozott címvignettával. Báróczi művének eredeti papírborítói bekötve. Az első pár lapon vízfolt.