[8] + 589 p. +1 rézm. t. címkép (II. Leopold) + 39 kézzel színezett, hártyapapírral védett rézmetszet (1 kivételével kihajtható) A koronázási jelvényeket, valamint a vármegyei bandériumok díszöltözetű lovasait és a koronázás jeleneteit ábrázoló  rézmetszeteket Berken János Sámuel készítette. Vastag papírra nyomott, széles margójú példány, tiszta levelekkel. Példányunkban a 38. metszet másolattal pótolt.  

1784. IV. 13-án II. József rendeletére a Szent Koronát Pozsonyból Bécsbe szállították, és a koronaőrséget feloszlatták. Ez a császárral (aki nem is koronáztatta meg magát) szemben amúgy is ellenséges magyar nemesség körében óriási felháborodást keltett. Így érthető, mekkora lelkesedés fogadta az 1790. I. 28-án kelt császári „resolutio”-t, mely a koronát visszaadta a nemzetnek. A vármegyék bandériumokat állítottak fel, amelyek egymást váltva őrizték a koronát. Az új királlyal, II. Lipóttal szembeni felfokozott várakozás hangulatában született ez a munka is, amely az 1790. XII. 15-én Pozsonyban tartott koronázásnak állít emléket. A szerző a nemesi reformmozgalom egyik meghatározó alakja, a magyar nemzeti irodalom és nyelv megteremtésének és megújításának egyik úttörője volt. A mű több részre tagolódik: a Szent Korona és a koronázási jelvények leírását a korona története, majd a koronát őrző vármegyei zászlóaljak bemutatása követi. Ezután a Habsburg-ház trónigényének jogosságáról szóló értekezés áll, majd a koronázás leírásával zárul a mű. (Pataky: 77. old.)

Korabeli, dúsan aranyozott gerincű, restaurált egész bőrkötésben,címfelirattal, minimális kopásokkal. A szerző személye, a mű témája és páratlanul szép illusztrációi az egyik legbecsesebb magyar könyvvé emelik.