144 számozatlan levél. A 18-19. század fordulójáról származó kéziratos, egy kéz által írt, jól olvasható másolat. A két részre és hét könyvre osztott munka mindegyik külön  címlappal. Mivel nyomtatásban először csak az első három könyv jelent meg, a teljes szöveg kéziratos formában terjedt el. (Virgilius Éneássa, kit Blumauer travestált; átdolg. Szalkay Antal; Bécs, 1792, Alberti ny. - majd a teljes munka űcsak 1833-ban jelent meg.)

A fordító Szalkay Antal (1753 - 1804) nemesi származású katonatiszt, Sándor Lipót főherceg-nádor magántitkára volt. Alois Blumauer (1755-98) az osztrák felvilágosodás és rokokó irodalmának jellegzetes alakja, a jezsuita rend tagja, majd tanár. Később cenzorként működött, majd haláláig a bécsi Gräffer könyvkiadó és könyvkereskedés vezetője.
Korabeli, félbőrkötésben, a gerincen aranyozott címke. A táblaverzón modern ex libris: Inczefi-Gonda.