Gyászszalag Vörösmarty Mihály temetéséről, hozzá papírlapon Csengery Antal kézírásával: “Vörösmarty temetésekor viseltem. Az írók gyászban jelentek meg. Cs. A.”.
 

Vörösmarty Mihály ötvennégy évesen, 1855. november 18-án hunyt el Pesten, ahová gyógykezelésre jött, temetése néhány nappal később, 21-én volt. A halálhírről a Magyar Tudományos Akadémia már november 19-én értesítette a tagokat, az újonnan megválasztott elnök, Dessewffy Emil egyik első intézkedése volt a temetés megszervezése. A döntés értelmében az Akadémia tagjai testületileg jelentek meg a szertartáson, ami tekintve az Akadémia 1850-es évekbeli szűkös mozgásterét, fontos önreprezentációs alkalomnak számított. Búcsúztató beszédek azonban nem hangozhattak el, mivel a szövegeket előzetesen be kellett volna mutatni a rendőrségen, ezt pedig sem Eötvös József, sem Toldy Ferenc nem vállalták. Így a temetés hatalmas tömeg jelenlétében ugyan, de a Szántóffy Antal prépost, belvárosi plébános által celebrált szertartáson kívül gyakorlatilag némán zajlott le. Mindez nem pusztán szokatlan volt, de nagyban növelte is a fennálló abszolutista berendezkedéssel szembeni néma tiltakozássá vált ceremónia súlyát. A temetésen Vörösmarty koporsóját a fiatal írók emelték fel a kocsira. Nem tudjuk biztosan, hogy Csengery köztük volt-e, de mint jelen gyászszalag is tanúsítja, részt vett a temetésen és aktív szerepet vállalt a Vörösmarty-árvák részére indult gyűjtésben is.

Csengery Antal (1822-1880) politikus, közgazdász, publicista, a MTA másodelnöke, a Magyar Földhitelintézet igazgatója, országgyűlési képviselő.