Szeretettel Pásztor József Bátyámnak, aki megvédte az ismeretlen makói költőt.

Szeged, 1924. Karácsony szombatja

József Attila

Kiadástörténeti szempontból is páratlan fontosságú dedikáció, ugyanis a Nem én kiáltok megjelenési körülményei kissé zavarosak. A kritikai kiadás szerint a kötet 1925 januárjában hagyta el a nyomdát, a címlapon is az 1925-ös évszám szerepel, és a költő legtöbb ismert dedikációja is 1925 februárjából való. Azonban ennek ellentmond két adat: a Színház és Társaság folyóirat november 17-i száma a Miért mondottál rosszat nékem című verset mutatóként adja "a szerzőnek december közepén megjelenő verseskötetéből", a december 29-i szám pedig már úgy közli az Igaz, őszinte búcsú-t, hogy a “most megjelent” kötetre hivatkozik.

A másik adat pedig maga a jelen kötetben olvasható dedikáció. Két olyan példányról tudunk, amelynek dedikációja ugyanazt a keltezést támasztja alá, mint amiről a Színház és Társaság többszörösen tudósít: ezek a Szeged két munkatársának, Pásztor Józsefnek és Magyar Lászlónak dedikált kötetek.

Az első kiadásból 100 számozott, a szerző által aláírt, piros címnyomással és merített papírra nyomott példány készült (I-XXV. és 26-100-ig), amelyek könyvárusi forgalomba nem kerültek.

József Attila 1924 augusztusában, a Lázadó Krisztus c. verse miatti perének elvesztése után tért vissza Makóra Budapestról Espersit János invitálására. A költő a pert ugyan elvesztette, de már meg is kezdte új verseskötetének összeállítását:

"Tárgyalok a Géniussal, hogy a Villámok szeretője kötet kijöjjön karácsonyra." A Villámok szeretője volt a Nem én kiáltok című kötet első tervezett címe. A költő 1924. október 29-én írt levelet a Génius Kiadónak, melyben fölajánlotta verseit kiadásra. A Génius november 8-i válasza: "A mai viszonyok között versek kiadására nem vállalkozhatunk, mert a legismertebb poéták verseinek kiadása is rossz üzletnek bizonyult." De ott volt Koroknay József, és ami egy nagy tőkés kiadóvállalatnak rossz üzlet volt, vállalta ez a lelkes fiatal nyomdász.

A Szeged 1924. november 23-i száma beharangozó hírt közölt a készülő verseskötetről és közzétett egy benne szereplő verset is (Férfiszóval). A költő egyetemi tanulmányainak megkezdése után (1924 augusztában iratkozott be a Szegedi Egyetemre) ismerkedett meg a Szeged című lap szerkesztőségének tagjaival, közöttük Pásztor Józseffel (1884-1962), aki ekkor az erősen baloldali, többször államilag megkövetett Délmagyarország Rt. ügyvezető főigazgatójaként működött. Pásztor Szeged város kulturális életében a lapszerkesztésen túl szerepet vállalt a képzőművészeti élet, a könyvkiadás fellendítésében. Bár József Attila szegedi életmódjáról keveset tudunk, annyi kiderül nővérének írt leveleiből, hogy gyakran volt hivatalos irodalomszerető szegediek, barátok ebédjeire (amikre a szűkölködő költő, büszkeségétől függően, vagy elment, vagy nem.) Ilyen baráttá és mecénássá vált Pásztor József is, akinek jelen példány címlapján tintás sorokkal nyilvánít köszönetet a költő.

[6]+7-100+1p.

Restaurált példány. A kiadói illusztrált papírborítók különálló kartonon restaurálva -- az illusztrált, kőnyomatú borítóváltozat sokkal ritkább, mint a jól ismert, egyszerű szedett borító. A bélívek tiszták, kifogástalan állapotúak. Hozzátartozó, átlátszó védőborítóban.