A Marczibányi-féle pályázat legérdekesebb pályaműve a korszak egyik legnagyobb nyelvtudósa, a 250 éve született Verseghy Ferenc nevéhez fűződik. A szerző e munkában nagyszabású filozófiai alapvetéssel dolgozta ki a pályázatnak mind a négy kérdésére adott válaszát. Az esetleges jutalomból azonban eleve kizárva magát azzal, hogy a saját költségén kinyomtatott köteten feltüntette nevét. Ezt a Nemzeti Múzeum igazgatójához, Müller Jakab Ferdinándhoz címzett előszóban így magyarázza: "Mind Ortographiám, mind magyarságom... szembetünőképpen külömbözvén a' legújabb Magyar Könyvszerzőkétül, lehetetlen bizonyára, hogy nevemet e' Feleletnek egynehány első sorai azonnal és világosan el ne árúllyák". A pályája végéhez közeledő Verseghy Ferenc tán legjelentősebb könyvében három évtizedes nyelvtudományi munkásságának záróköveként -- tudományos tapasztalatait filozófiai igénnyel összegezve -- alapjában véve a nyelvújítás ellen foglalt állást.