A mű címe
Kisfaludy Sándor (1772-1844) költő mindeddig ismeretlen versének sajátkezű kézirata
A kézirat 11 négysoros, 2 hétsoros és 1 kétsoros strófából áll. Ezek közül kettő tintával, egy piros ceruzával áthúzva, kettő mellett pedig piros ceruzával rajzolt kapcsos zárójel látható. A szakaszok némelyike önállónak tűnik, ugyanakkor akad olyan, amelyik továbbvinni látszik a megelőző szakasz motívumait, így nem világos, hogy összefüggő költeménnyel, vagy különálló, strófányi versek csoportjával van-e dolgunk. A versek tematikája nagyjából homogén: az elmúlás és a földi boldogság gondolatkörét bontják ki. A költemények párhuzamot mutatnak a költő "Hátrahagyott munkái" II. kötetében található hasonló formájú és tartalmú versekkel, erre utal a lapszélen olvasható, más kéztől származó megjegyzés.