Temesvári Pelbárt a középkori Magyarország legjelentősebb író-prédikátora, általa foglalta el végérvényesen a helyét a magyar prédikációs irodalom az európai keresztény köztudatban, ő maga pedig a kor és a műfaj klasszikusává nőtt határainkon túl is. A ferences rend obszerváns irányzatának tagja. A Stellarium sikere után látott hozzá az egyházi év ünnepeire szánt prédikációs gyűjteményének megírásához. A Pomerium, vagyis Gyümölcsöskert címet adta neki, mert "miképpen a gyümölcsösben különböző nemű termőfák, gyümölcsök és virágok vannak, úgy ebben...is sokféle prédikációk". Anyagát a római misekönyv szerkezetének némi megváltoztatásával három részre osztotta. A Sermones de sanctis a szentekről szóló, a de tempore a vasár- és ünnepnapokra írt, a quadragesimales a nagybőjti időszakra szánt beszédeket tartalmazza. Példányunk a de tempore téli és húsvéti részét tartalmazza hiánytalanul. Bár az explicit a pascalis részt harmadiknak nevezi, valójában az ezt megelőző quadragesimalis külön műként jelent meg. A kolofon, a különálló Estivalis rész végén található, amely egyébként -- sajtóhiba folytán -- "de sanctis" címen jelent meg. A pars hyemalis ennek ellenére önálló egységnek tekinthető. A Sermones de tempore 171 beszéde először 1498. július 7-én jelent meg Hagenauban.