Az elkeseredett hangvételű levél közvetlenül a villafrancai fegyverszünet hírülvétele után született. Kossuth és a magyar emigráció 1859 tavaszán az olasz-francia-osztrák háború kitörésekor intenzív diplomáciai tevékenységbe kezdett. Május 5-én Kossuth megállapodást kötött III. Napoleonnal. Másnap megalakult az emigráns magyar kormány Magyar Nemzeti Igazgatóság néven Kossuth, Teleki László és Klapka részvételével. A francia hadi sikerek komoly reményre adtak okot, ezért villámcsapásként érhette Kossuthot a győztes solferinói csata után július 11-én megkötött fegyvernyugvás. Ezt tükrözi a levél eleje is: "Reá nehezedett az átok szerencsétlen hazánkra! Béke van! 's minő! Borzasztó! Borzasztó!". Ezt követően teendőiről ír: "Két három nap még itt leszek bevégezni a szent kötelességet szerencsétlen honfitársainak sorsát biztositani. A kik haza akarnak menni haza mehetnek bántatlanúl -- a kik szolgálatot akarnak vállalni a francziáknál tehetik -- alig hiszem hogy tegye valaki. Hazámat nagy bajtól mentettem meg -- ezeket is megmentem, -- bár én nem hittam senkit 's nem adtam ki proclamatiot. Lelkiismeretem nyugodt, de szívem törve van. Szegény szegény hazám." A továbbiakban a közösen eltöltendő hathetes pihenés részleteiről szól. Az aláírás: "Lajosod". 2 levél, 3 beírt oldal. Kelt: Turin, 1859. VII. 14. A hajtogatások mentén szétvált lapokat vászoncsíkkal egybefogott üvegtáblák közé helyezték.
A mű címe
Kossuth Lajos (1802-1894) politikus, volt kormányzó sajátkezű levele feleségének "Kedves Angyalom!" megszólítással