Első kiadás. Pelbárt másodikként megjelent munkája, korábban csupán a Stellarium első kiadása látott napvilágot, ugyanez év május 2-án. Temesvári Pelbárt a középkori Magyarország legjelentősebb író-prédikátora, általa foglalta el végérvényesen a helyét a magyar prédikációs irodalom az európai keresztény köztudatban, ő maga pedig a kor és a műfaj klasszikusává nőtt határainkon túl is. A ferences rend obszerváns irányzatához tartozott. A Stellarium sikere után látott hozzá az egyházi év ünnepeire szánt prédikációs gyűjteményének megírásához. A Pomerium, vagyis Gyümölcsöskert címet adta neki, mert "miképpen a gyümölcsösben különböző nemű termőfák, gyümölcsök és virágok vannak, úgy ebben... is sokféle prédikációk". Anyagát a római misekönyv szerkezetének némi megváltoztatásával három részre osztotta. A Sermones de sanctis a szentekről szóló, a "de tempore" a vasár- és ünnepnapokra írt, a "quadragesimales" a nagyböjti időszakra szánt beszédeket tartalmazza. Irodalmi igénnyel megírt szövegeihez a népszerű legenda- és példagyűjtemények, az egyházatyák írásai mellett felhasználta a görög és latin klasszikusok, az ókori héber és arab írók műveit, beleszőve a magyar szentek legendáit, valamint a magyar népmese és mondavilág elemeit. Bár latinul írt, mert a magyar nyelv ekkor még teológiai és dogmatikai értekezésekre nem volt alkalmas, nyelvezete egyszerű, hungarizmusokban gazdag.