A szerző a bécsi szülészeti klinikán végzett munkája során tette korszakalkotó felfedezését a gyermekágyi láz kialakulásával és megelőzésével kapcsolatban. 1855-től a pesti egyetem tanára, amelynek klinikáján az alkalmazott módszer hatására szinte teljesen eltűnt a fertőzés. 1858-ban az Orvosi Hetilapban közölte folytatásokban elméletét, ami 1861-ben németül is napvilágot látott "Die Aetiologie, der Begriff und die Prophylaxis des Kindbettfiebers" címmel. Bár itthon a Helytartótanács a törvényhatóságok figyelmébe ajánlotta a módszer gyakorlati alkalmazását, külföldön értetlenség és közöny fogadta. Ez indította a szerzőt arra, hogy még abban az évben két nyílt levelet írjon külföldi kollégáinak: az egyiket Spaeth és Scanzoni, a másikat Siebold és Scanzoni professzoroknak címezve (lásd következő tételünket). Ezeket követte ez a mű, amellyel az egész szakmát kívánta megszólítani. Ennek nyomán éles tudományos vita alakult ki. Bár sokan elfogadták elméletét (köztük Spaeth és Siebold is), a többség elutasította azt. Mindhárom mű a nemzetközi orvostörténeti irodalom ritka, becses darabja.