Két töredék Johannes Honterus "Chorographia Transylvaniae"-ja, az első Erdély-térkép eddig ismeretlen kiadásából.

A magyar térképtörténet szempontjából páratlan lelet 1986-ban bukkant fel egy budapesti magángyűjtemény darabjának kötéstáblájából. A szenzációs felfedezést Borsa Gedeon ismertette a Gutenberg Jahrbuch 1988-as kötetében (Eine bemerkenswerte Holzstockkorrektur von Johannes Honterus. GJb. 1988. 269-272. old.), majd egy bővebb tanulmány is született tollából, amely magyar nyelven is olvasható ("Chorographia Transylvaniae" Johannes Honterus művének két kiadása. In: Borsa Gedeon: Könyvtörténeti írások. I. Bp., 1996. OSzK. 158-165. old.). Johannes Honterus Baselban 1532-ben nyomtatta ki a Chorographiát, amelynek egyetlen fennmaradt példánya az OSzK-ban található. Az újabb kutatások szerint ez a darab Brassóban készült: Honterus magával vitte a fadúcokat Brassóba, és 1539-ben néhány példányban levonta a térképet. Verancsics Antal egy 1544-ben kelt levélben megemlíti, hogy Honterus elégedetlen volt a térképpel, 1549-ben pedig arról ír, hogy Honterus javított, kiegészített térképet akart metszeni. Ennek alapján egyes kutatók feltételezték, hogy létezett egy későbbi kiadás is. Az előkerült töredékek, amelyeket a könyvtáblák készítésekor szétvágtak és nagyjából fedik egymást, a térkép jobb alsó negyedét (a Nagyszeben és Brassó közti területet) ábrázolják. A kutató összehasonlítva ezeket az OSzK-ban őrzött lappal, arra a következtetésre jutott, hogy a térkép alsó, mintegy 5-6 cm-es részét újrametszették. Ezt így magyarázza: "Ezen volt a nagyszebeni tanácsnak címzett ajánlás Bázel 1532-es dátummal, valamint két táblácska versekkel. Honterus e szövegeket - immár itthon, Brassóban - nyilvánvalóan túlhaladottaknak tekintette, és ezért eltávolításuk mellett döntött. Ezáltal nagyobb üres részek keletkeztek a térkép alsó felében. Hogy ezeket megszüntesse, az alsó csíkot, amelyik a fametszet kb. egy ötödét teszi ki, újonnan metszett dúc behelyezésével kicserélte." Az első kiadáshoz hasonlóan itt is megtalálható Honterus monogramja (IHC=Ioannes Honterus Coroniensis) a Brassótól délre elhelyezett szalagban. Borsa a vízjel segítségével megkísérelte meghatározni a kiadás pontos dátumát is: "Az erősen megrongált töredékpárban megtalálható a brassói papírok jellegzetes vízjele: a korona a gyökeres fatönkön. E papírmalom működése az 1546-1600 közötti időből ismeretes. Jellegzetes vonalvezetése alapján bizonyos, hogy Honterus a javításokat saját kezűleg végezte. Mivel ő 1549. január 23-án halt meg, elfogadható az a feltételezés, hogy a második kiadás 1546-48 körül keletkezett. Sajnos a vízjel annyira sérült, hogy a pontos időmeghatározáshoz alkalmatlan. Elméletileg fennáll annak a lehetősége, hogy a második javított kiadásból most előkerült töredékek nem a fenti időben, hanem Honterus halála után készültek a régi fadúcokról. A brassói papír alapján viszont bizonyosan állítható, hogy ez még a 16. században történt." A tanulmány végén a tudós megpróbálja rekonstruálni a hiányzó részeket, kiemelve, hogy a későbbi Erdély-térképek túlnyomó része e javított kiadásra támaszkodott. Mindezek alapján leszögezhető, hogy a magyar térképtörténet egyik fontos láncszeme bukkant fel e két töredékkel. A sarkokon és a széleken erősen rongált lapokat papírlapra kasírozták, mindkét darab jobb oldali részén nedvesség által okozott sérüléssel, ez az egyiken cca. hat cm átmérőjű hiányt eredményezett. Méretük: 200 x 115+200 x 150 mm és 200 x 115+195 x 150 mm. Szántai: Honterus 1b. Two fragments of the unknown edition of the "Chorographia Transylvaniae", the first map of Transylvania made by Johannes Honterus.