Apuleius népszerű művének fontos magyar vonatkozású kiadása, a hazai és az itáliai humanizmus kapcsolódásának reprezentatív dokumentuma. A munka első alkalommal 1469-ben jelent meg Rómában Schweynheim és Pannartz műhelyében. Ez az első olyan kiadás, amely a neves humanista Philippus Beroaldus kommentárjait tartalmazza. Beroaldus ajánlása a művelt főpaphoz, Váradi Péter kalocsai-bácsi érsekhez szól. Szintén őt dicsőíti a kötet végén olvasható Endecasyllabon is. Az ajánlásban Nagy Sándor és Hannibál méltó társaként emlegeti Hunyadi Mátyást. A könyv egyes példányai előtt áll egy Tabula Apulei, amelyet azonban a főszövegnél később nyomtattak, így általában (ahogy itt is) hiányzik.