A kibontakozó hazai irodalom- és művelődéstörténet-írás egyik legjelentősebb, korai darabja. Czvittinger Specimenjéhez hasonlóan "hungarus" öntudat és a nemzeti önigazolás vágya vezette Rotaridest arra, hogy a külföld számára, latin nyelven bizonyítsa a honi irodalom európai színvonalát. Első rendszeres hazai irodalomtörténete négy részben tárgyalta volna a nyelv és az írásbeliség eredetét, a műveltség fejlődését az ország egyes régióiban, az intézmények (egyetemek, iskolák stb.) jelentőségét valamint a fontos szerzőket és műveket. Adatgyűjtése kéziratban maradt, Bél Mátyás ösztönzésére csupán ez az előszó látott napvilágot. Ebben felvázolja tervezett munkája szerkezetét, elvi alapjait, valamint a magyar tudomány, irodalom és a művészetek jeleseivel foglalkozik.