A legrégebbi, autopszián alapuló héber ősnyomtatvány-bibliográfia. Pontossága és igényes kommentárjai miatt a téma számos jeles szerzőjének (pl. Haebler) egyik legfontosabb forrásául szolgált. Keresettségét jelzi, hogy 1795-99 között folytatása is napvilágot látott. Giambattista Bodoni a világhírű Propaganda Fide nyomdában a keleti betűk tervezésével foglalkozott. Parma hercege innen hívta meg udvari nyomdájába. Vezetése alatt az új tipográfia Európa legjelentékenyebb műhelyévé fejlődött, amely különös szépségű kiadványával tűnt ki. Itália fejedelmei, kifinomult ízlésű könyvgyűjtői elhalmozták megrendeléseikkel, versengtek kiadványaiért. Nevéhez fűződik a legkiforrottabb klasszicista betűtípus, valamint a korszak ízlésének megfelelő új tipográfia magas szintű megteremtése is. Könyvoldalainak harmonikus szépségét azok szigorú szerkezeti felépítése, a betűk vékony és vastag vonalainak váltakozásából kialakuló ritmikus nyugalma, a címlap és a belső címsorok tökéletes arányai, a nyomtatott felületeknek a fehér margókkal alkotott esztétikus összképe adja meg.