A szerző XIII. századi francia egyházjogász, liturgikus, mendei püspök, a pápai kúria elöljárója volt. 1291 előtt keletkezett szertartástani kézikönyve kora egész liturgiáját egységes rendszerbe foglalta. Munkája a késő középkor legnagyobb hatású, széles körben használt liturgiai műve lett. Könyve a hazai plébániai könyvtáraknak is állandó darabja volt. Számos kiadást megért. A munka képet ad kora liturgiájának egészéről, jó néhány érdekes szertartás csupán ebben a műben őrződött meg. A kiadványt Johannes Aloisius Tuscanus gondozta. A kötet végéhez 34 levélnyi, hasonló tartalmú, korabeli kéziratos kiegészítést fűztek. Ennek első, P iniciáléja szakállas férfifejet foglal magában.