Ransanus, Petrus: Epitome Rerum Hungaricarum, velut per indices descripta, auctore ---, apud Mathiam Regem, olim Regis Neapolitani, triennium legato... elimitatione et relectione, Lucae Peechi Pannonii

A szerző, Pietro Ranzano (1428-1491) domonkosrendi szerzetes, humanista történetíró volt. 1456-ban III. Callixtus pápa rábízta a készülő törökellenes hadjárat szicíliai szervezését. 1468 körül került a nápolyi udvarba diplomáciai szolgálatra. 1476-ban IV. Sixtus pápa Lucera püspökévé tette. 1488 szeptemberében érkezett Magyarországra, Aragóniai Ferdinánd nápolyi király, Beatrix királyné apja követeként. Küldetésének kettős célja volt, egyrészt a nápolyi király és családja üdvözletét hozta, másrészt gratulált Corvin János eljegyzéséhez. Valódi megbízatása az volt, próbálja meg rávenni Mátyást arra, hogy a magyar trón utódlásáért megindult harcban Beatrix elsőségét biztosítsa. Itt tartózkodása alatt mindvégig a királyné érdekeit védte, Mátyás halála után Beatrix megválasztása mellett szónokolt, és II. Ulászló koronázását követően csak akkor távozott az országból, mikor már nyilvánvaló lett, hogy Beatrix nemhogy királynő, de II. Ulászló felesége sem lehet már. A történetírás elméleti és gyakorlati tudnivalóit ismerő, kiváló humanista hírében álló követ a királynétól kapta feladatul, hogy Thuróczy művét alapul véve a kor ízlésének megfelelő stílusban írja meg a magyar történelmet, amelyben több szó esik a Hunyadiakról és Mátyás uralkodásáról. A mű nem vállalkozott a teljes magyar történelem humanista stílusú átdolgozására. Tulajdonképpen Thuróczy krónikájának kivonata, amelynek elejéhez a szerző két földrajzi témájú fejezetet illesztett. Ransanus a magyar történelem vázlatos históriáját készítette el, ezért történetírói képességeit csak stílusában, az önálló kutatásain alapuló részekben, illetve a műhöz első indexként csatolt, a királyi pár előtt elmondott szónoklatában volt lehetősége megmutatni. A történeti fejezetek előtt álló földrajzi leírások, melyek Ransanus saját alkotásai, máig forrásértékűek. Geográfiai fejezetében a megyék leírása közben, valamint előtte és utána számos más információt is közöl a szerző. Említést tesz Magyarország társadalmi tagozódásáról, az észak-magyarországi nemesfémbányászatról, az egyházmegyékről, stb. A humanista történetírás jellemzői közé tartozik a városlaudáció, a nagyobb települések ismertető leírása és dicsérete. Ransanus egy egész fejezetet szentelt volna ennek, ez azonban nem készült el. Előszeretettel fejtegeti a földrajzi nevek (pl. Pannónia), tulajdonnevek eredetét, de hosszan elemzi azt is, honnan ered a magyar nép, és a hun - magyar rokonságra is nagy figyelmet fordít. Mindez nem véletlen, hiszen művének megírásakor mindvégig szem előtt tartotta, hogy elnyerje Mátyás király tetszését. Ezért, ha ő maga nem is említi, hallgatólagosan elfogadja az Attila és Mátyás közötti párhuzam megvonását, amely sokak szemében emelheti a király népszerűségét. Figyelemre méltó, hogy Ransanus első magyarországi szerzőként választotta az uralkodóház névadó őséül Árpádot. A mű először Bécsben 1558-ban jelent meg nyomtatásban, a kiadói munkásságával is elévülhetetlen érdemeket szerző tudós magyar humanista, Zsámboky János gondozásában (RMK III 448.). Ez az első magyarországi kiadása. A kötet szerkesztője, Pécsi Lukács Telegdi Miklós munkatársa, a nyomda vezetője volt.