"Lieber Graf Julius Andrásy! Ich ernenne Sie zum Präsidenten Meiner ungarischen Ministeriums und gewärtige sofort Ihren Vorschlag zur Besatzung der übrigen Ministers stellen." A Kiegyezés páratlan jelentőségű dokumentuma. A levert szabadságharc utáni évek abszolitisztikus kormányzását követően az 1860-as évek elején mind osztrák, mind magyar részről egyre nagyobb készség mutatkozott a megegyezésre. Részben a Deák Ferenc nevével fémjelzett, sikeres magyar politika, másrészt külpolitikai események (Ausztria itáliai térvesztése, majd a poroszokkal vívott vesztes háború) is meggyorsították a közeledési folyamatot. Mintegy féléves tárgyalássorozat eredményeként jött létre a megállapodás, amelynek első állomásaként a király Deák javaslatára megbízta Andrássyt a kormányalakítással. A kinevezett személye is figyelemre méltó: a szabadságharcban, valamint az emigrációban végzett tevékenységéért 1851-ben halálra ítélték, sőt távollétében ("in effigie") jelképesen fel is akasztották (ezért a francia hölgyek -- akik körében igen népszerű volt -- a "szép akasztott"-ként emlegették). Hazatérve Deák Felirati Pártjához csatlakozott, az országgyűlés, valamint az ún. hatvanhetes bizottság alelnöke is volt. Ez utóbbi feladata volt a kiegyezés megszövegezése. Jelentős szerepe volt a megegyezést közvetlenül megelőző tárgyalásokban. Kinevezésekor Deák ezt mondta róla: "az isteni kegyelemtől Magyarországnak adott providenciális államférfiú". Ilyen -- a magyar történelem egyik fordulópontját jelképező közjogi aktushoz köthető -- okirat felbukkanása a kereskedelemben mindenképpen szenzációnak nevezhető. 2 levél, 1 beírt oldal, az uralkodó dombornyomású címerével díszített levélpapíron. Piros viaszpecséttel és "An den Grafen Julius Andrásy" címzéssel ellátott levélborítékban. Francis Joseph I, Austrian emperor and king of Hungary. Letter signed, 1 page. Gyula Andrássy's assignment to prime minister.