A szerző Veszprém vármegye főorvosa volt. A mű először 1814-ben látott napvilágot. Az iskolai segédkönyvnek szánt munkát Fodor Gerzson nagykőrösi lelkész szedte versekbe, nyilván a könnyebb megtanulhatóság kedvéért. Érdekessége, hogy egy évvel korábban szintén verses formában jelent meg, akkor a szerző öccse, István alkotásaként. Ebben az évben Pesten is kiadták. Orvostörténeti szempontból az teszi figyelemre méltóvá, hogy mintegy harminc évvel Semmelweis Ignácot megelőzve írja: "Szülés után lúgot, hamut és szappant kenj / Kezedre, más szülő asszonyhoz akkor menj." Becses darab.