A szakirodalom által eddig nem ismert csíziókiadás. Az elnevezés -- amely eredetileg versbe szedett öröknaptárat jelöl -- a középkori ünnepnaptárak első két szavából -- Cisio Janus -- ered. A Cisio az újév (circumcisio Domini -- az Úr körülmetélése), a Janus pedig a Januarius hónap rövidítéséből keletkezett. Az első nyomtatott naptárat a Mátyás udvarában is megfordult jeles csillagász, Regiomontanus adta ki 1474-ben, Nürnbergben. Ez a latin és német nyelven egyaránt kiadott naptár még öröknaptár. A kiadó, Johann Müller szülővárosáról, Königsbergről vette máig ismert, latin nevét, ennek fordításaként kapta a címlapon szereplő magyar elnevezést is. Az első magyar nyelvű naptár Krakkóban jelent meg 1545 és 1550 között. A későbbi századok népkönyvszerű csízióinak ősei az 1592-es kolozsvári és az 1650-ös lőcsei kiadás. Ez utóbbin szerepel Regiomontanus neve is. A következő, évszámmal is ellátott kiadás 1797-ből való. Ez nem jelenti azt, hogy addig nem jelentek meg ilyen jellegű könyvek, hanem egyrészt a használat jellege miatt sok megsemmisülhetett, másrészt elterjedt gyakorlat volt, hogy évszám helyett a "nyomtattatott ebben az esztendőben" szöveg olvasható a címlapon. A nagy példányszámú, széles körben terjesztett népkönyvvé válás természetesen tartalmi változást is hozott. A naptárrész mellett megjelentek a jövendölések, álomfejtés, mezőgazdasági és házi orvoslási praktikák, valamint az egyszerű nép nyelvén megfogalmazott tudományos fejezetek is. A XVIII-XIX. századi magyar csízió a Landerer-műhely nevéhez köthető. Egy fennmaradt könyvjegyzék tanúsága szerint az első ilyen kiadvány már 1733 előtt kikerült a nyomdából, az utolsó ismert kiadás pedig 1833-as évszámot visel. Landerer Anna még ebben az évben meghalt, a műhelyt pedig addigi vezetője, Gyurián József és társa, Bagó Márton vették át. Eddig ismert első csíziójuk 1840-ben jelent meg. Borsa Gedeon egy tanulmányában összehasonlította az utolsó Landerer- és az első Gyurián-féle csíziót. Az általa felsorolt eltérések alapján kiadásunk a kettő között átmenetet képez: a Landerer-féléhez hasonlóan a címlapon "Nyomtattatott" áll, emellett "ő" és "ű" még nem található benne, ellenben két XXVIII. fejezetszám szerepel, amiben viszont az 1840-es kiadással egyezik. A hasonló művek jellegüknél és használatuknál fogva a legritkább kiadványok közé tartoznak, egy ismeretlen kiadás felbukkanása azonban mindenképpen könyvtörténeti szenzációnak is tekinthető.